Ha az egyetlen is elhagy,
Ha a világ körülötted megfagy,
Ha nem fogad be senki,
Ha nincs markodban semmi,
Ha hiába nem akarsz élni,
Ha nem akarsz a semmiért félni,
Ha semmi lettél, mert el nem vettél,
Ha el nem vettél, mert ilyen lettél,
Ha már csak a rosszat látod,
Ha már csak a véget várod,
Ha nem fogadják, amit adnál,
Ha összeroskadsz minden padnál,
Ha jó szándékod hiába van,
Ha balga szíved hiába nagy,
Ha nem akarnak elfogadni,
Akkor jogod van meghalni?

Mert elhagy az, akit szeretsz,
Mert ellök, akit vezetsz,
Mert a világnak nem kellesz,
Mert mindent elvesztesz,
Mert bár élsz, de nem magadnak,
Mert szeretteid nem maradnak,
Mert makacs voltál elved mellett,
Mert nem engedtél, mikor kellett,
Mert csak másokért akartál élni,
Mert szépen akartál mesélni,
Mert más voltál, mint mások,
Mert nem szívleltek nagy királyok,
Mert saját utat így találtál,
Mert gyenge s balga megmaradtál,
Mert nem kérnek, ha adnál,
Így mi mást is választhatnál?

Ha még senki sem járt előtted,
Ha ezt az utat csak te törted,
Ha lábaidnak te parancsolsz,
Ha hamisságot sosem szólsz,
Ha elveidhez hű maradsz,
Ha a sárba nem ragadsz,
Ha élni akarsz másokért,
Ha terhet hordasz oly sokért,
Ha kincseid az élők,
Ha fontosak a remélők,
Ha önzés téged nem vezet,
Ha rút örömet nem szerez,
Ha kitartó vagy mindenkiért,
Ha gondolkodol: mit is miért,
Ha a világért nem vagy rest tűrni és félni,
Akkor köteles vagy maradni és élni.