Egy búskomor gyermeknek

Hideg van, pedig lángol az ég,
Félsz, pedig van lehetőség még,
S dermedten állsz, sorsodat várod,
S hibás lépéseidet bánod.

Bánatodban magadat sajnálod,
S bár még a széllökéseket állod,
A szakadék szélén meg-megtántorodsz,
S az úton már épp hogy csak vánszorogsz.

De egy nálad nyomorultabbat meglátsz,
Kit ismeretlen érzéssel megszánsz,
S nem tudod még, hogy Istened hív haza,
De megérted egyszer, hogy Neki volt igaza...