POnt azért, mert ez nem igazi dadogás, mostanában a szakma úgy hívja, hogy nem folyamatos beszéd. Sok gyereknél a beszédfejlődési folyamat része, amikor összhangba kerül a gondolkodás, a beszédtervezés és a motoros kivitelezés. Nem szokott sokáig tartani, de előfordul, hogy később vissza-visszatér.
Valóban az a legfontosabb, hogy ne tudatosítsátok a kicsiben, hogy ő dadog. Ne szóljatok rá, főleg ne csúfolja senki (gyerekek se).
Ne ismételtessétek meg, ne javítsátok a beszédét.
Ne szakítsátok félbe a gyerek beszédét, mindig legyen idő őt meghallgatni.
Ne produkáltassátokk mások előtt, ha ő nem szeretné.
Amikor fáradt a gyerek, keveset beszéltessétek.
Jó a verses mesekönyv-nézegetés, éneklés.
(A valódi dadogók versmondáskor és énekléskor sosem dadognak, a ritmus sokat segít).

Ha lehet, beszélj hozzá halkan, nyugodtan, dallamosan/ritmusosan. Persze túlzások nélkül, ezt akkor szoktam kiemelni, ha a szülők beszéde igénytelen.

Remélem megnyugtattalak.