Ha elmesélhetem:
én azért szeretem a nagyszeműeket, mert kölyökkoromban a kertben délutánonként, mikor a bringázásban teljesen kifulladtunk, leültünk pihegni a pariágyásba, ahol azt hittük senki se lát.És az eget bámulva faltuk a tövekről a parit.
Mint a gyümölcsöt.(mellesleg az angoloknál nem zőccség, hanem gyümölcs).És olyan jó volt a hatalmas bogyóba beleharapni, csurgott az állunkon a leve, és vihogtunk ész nélkül rajta.