Sziasztok!
Taráááááá! Megérkezett a modern világ vívmánya ide a mi kis falusi tanyánkra is (na jó, ez azért enyhe túlzás), úgyhogy most ismét kerek a világ. :) Még nem is fogtam fel igazán, reggel nem az az első, hogy megyek a géphez bekapcsolni, vagy ha hazajövök sem cuppanok azonnal a netre. De olyan jó érzés volt most is, hogy egyszercsak eszembe jutott, hogy hoppá, nekünk van netünk, és jöhetek ide, amikor csak akarok, és leültem, kapcsoltam, cuppantam, olvastam... Hmmmmm.... Az élet apró örömei. :) Apropó apró örömök, azokból van most egy pár. :) Rögtön itt a kertben két kis apróság: szőrös kis négylábúak, tűhegyes fogakkal, a két új labink. Újabb két lány a háznál, Lili és Margit. A sárga után egy barna és egy fekete, teljes a színkollekció. :)A harmadik apróság (még a kórházban) a keresztlányunk, és ha minden jól megy, hétfőn hazajöhetnek, és akkor akár minden nap láthatom (a hangsúly az "akár"-on van, a lehetőség adott lesz, mert itt laknak a szomszéd utcában, de azért nem fogom őkat naponta zavarni). Eddig nem voltam olyan szerencsés, összesen kétszer láttam öt-öt percre, mert sem ő, sem a nővérem nem voltak olyan állapotban, hogy többször és több ideig zaklassam őket. Úgyhogy ülök türelmesen a popómon, és várom, hogy ők hívjanak. Kár, hogy ezt nem minden rokon képes megérteni... Az ő hibájuk is, hogy betaknyosodott a baba, hiába, nem tesz jót neki, ha folyton ki kell tolni a folyosóra, hogy mindeki megbámulhassa. Azt persze lehet (mármint bámulni), mert nagyon kis szép, és hihetetlen fintorokat tud vágni! Azalatt a pár perc alatt csináltam is Róla sok képet, hogy akkor is láthassam, ha nem mehetek be hozzájuk. :)
Végre túlvagyok az utolsó szurin is, eredmény három hét múlva. Te jó ég, az egy örökkévalóság!!!
Köszönöm mindenkinek, hogy gondol rám és szurkol! Ecccsi, kérdésedre válaszolva még egyelőre nem tudok semmit, a hasam még mindig fájdogál (most már lassan egy hete), kezd nyugtalanítani. Nem tudom, mit higgyek, néha úgy érzem, nem lehet, hogy nem jött most össze, néha meg pont a fordítottját: a tények tudatában lehetetlen, hogy sikerült volna most. Azért kíváncsian várom a jövő csütörtököt, és ha addig nem jön meg (ami nagyon valószínű, mert ha baba van azért nem jön, ha nincs, akkor azért, amiért baba sincs), csinálok majd egy tesztet. Ó, bárcsak... De igyekszem erősen készíteni magam a negatívra!
Döby, jól teszed, hogy nem fogadsz most látogatókat, mondom, én is csak akkor megyek, ha hívnak, vagy mindenesetre előre megkérdezem telefonon, hogy lehet -e menni vagy sem. Az alvásról pedig: isten tartsa meg jó szokását! :) El is hiszem, hogy vágyódsz ki, az első szép, napsütéses, meleg napokon! De légy türelemmel, egy hónap és már lehet is menni sétálni! Van valahol kép Róla?
Pedrus, végre megnézem Verot! Édes lehet, ahogy megy, néz, pakol... :) Hogyhogy idén már nem lesz nagypocak? Mi újság a kistesó projecttel? Le vagyok maradva.
Cicó, már ekkora? De klassz lehet nézni a képernyőn! Minden rendben van Vele? És Te hogy érzed magad testileg-lelkileg? Róka komák? Lelkiállapot? Én arra leszek kíváncsi, hogy hogy lehet azt bírni, hogy például ha az ember dolgozik, akkor a munkájára koncentráljon, és ne jusson eszébe ötpercenként, hogy egy baba fejlődik odabent, és ne révedezzen el folyton?
Bobus, mi van most Veletek? Maradtok? Költöztök? Kistesó?
Szöszike, fetrengtem a plüssállatos történeten! :) Örülök, hogy ilyen jól kijöttök a Kisemberrel!
Na, eldugulok mostmár, ezentúl remélem, gyakrabban tudok majd jönni!
Puszi mindenkinek!
