Tegnap esti olvasmanyom:

Margaret Atwood: Oryx and Crake
Mar megint egy jo kis poszt-apokalaptikus regeny. Raadasul Atwood-tol, akit mostanaban megkedveltem. Minel frisebb keltu a konyve – ez tavalyi - annal inkabb elter az eredeti uzeneteitol: Kanada, mint a let meghatarozo eleme es a feminizmus. Kozben a stilusa egyszerre fejlodik es marad ugyanolyan, mint volt. Ez a konyv is lassan bontakozik ki (mint a legtobb muve), tulajdonkeppen csak az utolso 50 oldalon (a 360-bol) derul ki, hogy mi is tortent. Marminthogy mitol ment ez az elkepzelt vilag csodbe. A reszleteket nem arulom el csak azt, hogy genetikai kiserletezes ment felre, illetve hasonlo a 12 majom vagy a 28 nap mulva esemenyeihez. Azzal a kulonbseggel, hogy ez a felresikerult kiserlet egy jobb vilagot eredmenyezett, melyben az uj faj bekesebb, szebb, jobb. Csak mellesleg az emberiseg 99%-a irtodott ki. De a fohost ez, a felszinen, nem nagyon zavarja. Az is latszik, hogy a szerzo elenk fantaziaju koltono: az uj allat es emberfajok leirasa kozben nem turtoztette a kepzeletet.