>Egyébként meg alapvetően sajnálom azt, aki a Hidden Place-ben, a Pagan Poetry-ben és a Hyperballadben nem egy-egy gyönyörű és megindítóan mély szerelmi vallomást lát (hall)...<
Elegem van a gyönyörű, mély és megindító szerelmi vallomásokból...
Szathmári Sándor irta valahol a Kazohíniában, amikor a csávó baromira nyomul a bigére a tengerparton, sukárul vaker (nem idézet)
nő - aha! és figyelj! jössz szeretkezni?
ffi - de hát erről beszélek én is!
nő - nem. te a tengerről, meg a naplementéről, meg két magányos hajóról beszéltél.
Az értékelhető szerelmi vallomás nálam a Prostatikus Vogon Jelc (vagy Jelcz?) versénél kezdődik.

>Valahol egyszer előadta a Szomorú vasárnapot, egyszerűen béna és hiteltelen szerintem. Sinéad O'Connor is énekli azt a számot, vele hátborzongató.<
Nekem megvan mindkét felvétel. Björk hátborzongató, O'Conor meg nagyon szépen elénekelte.

De ha már depi zenéknél tartunk: Emlékezzetek a Twin Peaks-re!