Strange boy - én se. (De nem is igazán szeretem az előzeteseket meg a letölthető húszmásodperceket, ha ezt a 2,5 évet kibírtam, megvárom, amíg rendesen hallhatom a számot.)

Egyébként meg alapvetően sajnálom azt, aki a Hidden Place-ben, a Pagan Poetry-ben és a Hyperballadben nem egy-egy gyönyörű és megindítóan mély szerelmi vallomást lát (hall), mert bizony azok.

Komolyan nem is értem, hogy hogy jön ide a depresszió. Valószínűleg azért nem, mert a szöveg tartalmától képtelen vagyok elvonatkoztatni, de szerintem Björk egyébként sem tud depressziósat énekelni. Valahol egyszer előadta a Szomorú vasárnapot, egyszerűen béna és hiteltelen szerintem. Sinéad O'Connor is énekli azt a számot, vele hátborzongató. Björknél mindent elsöprő érzelmek vannak, harmónia vagy extázis, tombolás és hiszti. Befordulás ritkán, a depresszió (önsajnálat, kilátástalanságérzés, cselekvésre való képtelenség, életerőhiány) szerintem a legkevésbé jellemző.

Szerintem ez magyar dolog egyébként, itthon a Depeche Mode is nagy depressziós izének számít. Szóval azért merem itt kötni az ebet a karóhoz, mert tudom, hogy bár ebben az országban ez nem jellemző, de azért máshol vannak, akik értik, hogy miről beszélek. Elég megnyugtató volt erre rájönni mellesleg. Pl. Angliában a depresszió a Radioheadnél kezdődik, a Depeche Mode meg Björk pedig popzene.