szal, ez egy 9 órás, éjszakai kompozás volt
úgyhogy hálókabinunk volt.
Beszállás után egyből az étterem felé irányultunk
Zebe-zaba,majd el kezdtük a , máskoris
már jól bevált, iszogatást.
Télleg csak iszogatás volt, na!

Pár pohár után szedtük a sátorfáinkat
(Ja, nem , azok a kocsikban maradtak)
éstakarodót fújtunk.
Aki utazott már hasonló hajón, na, az tuggya csak
igazán, hogy milyen totál labirintus az egész.
Szó, ami szó, időbe telt, míg megtaláltuk a
kabinjainkat.

Igen ám, de a francia csapatból Michel lemaradt,
ott maradt még a bárban, iszogatott tovább.
Aztán elindult jobbra, elindult balra, fel, le.
Nem találta a kabinját.
Se jegy nála, se semmi.
Egy idő után feladta.

És reggel honnan mászott elő?
Az egyik mentőcsónak ponyvája alól.....

A felkelő nap sugarait kiváncsi emberek
figyelték (megjegyzem, nagyon szép volt, ahogy kelt fel a nap és közeledtünk M felé és megcsillant a M-i katedrálison)
tehát sok-sok ember a fedélzeten,
Michel meg mászik ki a ponyva alól
Hát, elég vicces volt.
A röhögéstől majdnem beleszédültünk a tengerbe.

Na, itt a vége fuss el véle.......