Kedves Kalvenault!

Én maximálisan elfogadom a vegasággal járó körülményeket, de ezt nem kívánom meg pl. anyámtól, aki nagyon toleráns ember, még meg is kóstolja azokat a kajákat, amiket enni szoktam, általában ízlik is neki, de megenni nem hajlandó.
Rokonaim nem mindig tisztelnek meg a számukra idegen dolgok elfogadásával, ők a gyomrukat és a konvenciókat tisztelik.
Ha szeretnék például anyámmal enni, olyan kaját kell találni, ami neki is megfelel. Tehetek én rá nagyívből, magasan és hígan, hogy tetszik-e neki vagy sem, ha én szeretnék vele lenni, akkor nekem kell alkalmazkodnom, ha meg fordított a helyzet akkor meg megkönnyítem a dolgát, amennyire lehet (számára ez az egész jóval nagyobb traumával jár, mint nekem, én csak a Rigó Jancsit sajnálom).
Elfogadom magam, de ha ezzel csak én vagyok így, akkor akár remetének is mehetnék. Társadalomban élünk, és ehhez nem csak magunkat kell elfogadni, hanem másokat is, és ez akár tetszik, akár nem, alkalmazkodással jár (a másik megoldás, hogy király vagyok, oszt mindenki úgy ugrál, ahogy fütyülök).
Ezek a nevek, bár sokak számára nevetségesek (néha nekem is, pl. búzahús), mégis segítenek szalonképesebbé tenni ezt az egész vega dolgot. A nem vega is tudja, hogy vega étteremben nem lát húst, mégis eligazítják a nevek, mi milyen általa ismert ízre hasonlít. Ezek mellett persze vannak original vega kaják is az autentikusaknak.

üdv:saultestvér