Kérdés, hogy ez fölötte állást jelent-e. Elvégre bár az általad említett jogszabályok önmaguk nem korlátozzák az adható juttatások mértékét, azt sem mondják ki, hogy ezt bármely más jogszabály vagy egyéb előírás nem teheti meg. Nem vagyok jogász, de szerintem a sporttörvény elvileg nem bírálja felül ezeket, csak továbbmegy a szabályozásban, mint ők - viszont támadási felületet ezek szerint nyújt.
Azt azonban végképp nem értem, hogy miért akar a jogalkotó ilyen mértékű jogosítványokat biztosítani a szövetségeknek egy európai országban. Mire akarja ezt majd felhasználtatni?? Egyáltalán: mire lehet ezt használni?

Mivel a legfelsőbb osztályban alkalmazott használata nyilvánvalóan csak ártana a magyar futballnak, mert a) a klubok nemzetközi versenyképességét önként korlátozná, b) a minimálisan is piacképes játékosok exodusát indítaná meg, én csak arra tudok gondolni, hogy az alsóbb osztályoknál kell keresni a használhatóságát. Bennem két dolog merült fel:

1. Legalizálni lehetne azt a mindenki által ismert gyakorlatot, mely szerint gyakorlatilag az összes komolyan vehető osztályban kapnak juttatásokat, jutalmakat a játékosok megye I-ig (tán még alatta is). Elfogadná ezt, de osztályonként szabályozná is. A baj ezzel csak az, hogy ezek a pénzek úgysem fehérednek ki, amíg adóvonzatuk van....

2. Tervezhetőséget lehetne biztosítani a kluboknak és szponzoroknak, a sportszakmai versenyt lehetne előtérbe tolni a másodosztályban, illetve meg lehetne adni az elsőosztály rangját egy ügyes használattal. Ha ugyanis a másodosztályban vezetnék be ennek használatát, akkor minden klubvezető és szponzor (elméletileg) bizos lehetne benne, hogy a meghatározott összeg előteremtésével és megfelelő felhasználásával versenyhátrány már nem érheti ezen a területen. Ennek elvileg a szakmai versenyre kéne terelnie a hangsúlyt, és jó kis stabil másodosztáyú nevelővárosok, nevelőklubok létejöttét kéne indukálnia. Mivel az osztályon belüli játékosmozgásnak is elvenné az értelmét - hacsak nem szakmai indokokból -, bárki, aki képes folyamatosan magas szintű nevelőmunkát végezni, és saját nevelésű játékosokkal pótolni a kiöregedő vagy felsőbb osztályba igazoló játékosait, az biztos lehetne benne, hogy osztályon belül nem fogják tudni szétszedni a csapatát, és anyagilag sem fogják további versenyre kényszeríteni - ezt a városvezetőknek és szponzoroknak is megígérheti.
Ezzel a gond csak az, hogy szerintem ez a magyar gyakorlatban nem szakmai versenyt indukálna, hanem a feketekasszák létrehozását, amiből a limit feletti lét fizetnék a klubok...
Egy további felvetés ezzel kapcsolatban: nyílt titok és minden évben pletykák alapja az a tény, hogy sok játékosnak egyszerűen nem éri meg feljutni az elsőosztályba, mert bajnokesélyesként jobban lehet keresni a második vonalban, mint kiesőjelöltként az elsőben. Vajon nem érné meg a maximum mellett egy minimumot is megállapítani, amit aztán az elsőosztályra alkalmaznának? Ezt úgy lehetne meghatározni, hogy az elsőosztályú alapfizetés tutira több legyen, mint a másodosztályú teljes, és ez rangot adna az NB I-nek. A játékosok szakszervezete amúgy is régen követeli, hogy legyen kollektív szerződés.

Szerintem ha volna elegendő megfelelő játékos, tutita "szolidaritanának" a legnagyobb verseny mellett is - pedagógiai okokból. De mivel nyilvánvalóan keresleti piac van...

Na de ha a nevelés és képzés állami feladat, akkor miért van előírva a kluboknak kötelezően az utánpótláscsapatok tartása? Nem lehet, hogy azért ilyen szarok a körülmények, mert csak kötelező nyűgnek veszik?