Egyszer januárban utaztam Tunéziába. Nagyon nagy élmény volt a tuniszi repülőtéren virágillatot érezni a budapesti minusz húsz fok után. Egy bérelt Clio-val indultunk a dolgunkra másnap. Dougga volt az első uticél, ahová szép napsütésben érkeztünk. A belépőjegy megvásárlása után egy "önkéntes idegenvezető" csapódott hozzánk, aki több nyelven mesélt a hely múltjáról. (BKV jegylyukasztónak nem lett volna jó az úr, mivel csak egy foga volt:))
A mesélés közben - láss csodát - eleredt a hó, de nem is akárhogyan. Nálam természetesen semmi hóelleni alkalmatosság nem volt, ezért az idegenvezető úr felajánlotta a fején lévő, eredetileg szines, akkor már viszont erősen feketés szürkés sapkáját. Ezt köszönettel valami okból visszautasítottam. A kiszolgálás szolgáltatási szintjét meg kívánva tartani, az idegenvezetőnk kb öt percenként odaugrott hozzám, és kezeivel "hótalanította" a frizurám:)) Remek volt.
Egyébként rövid idő alatt akkora hó esett, hogy a kis Renaultval pörögtünk az úton. Ez is lehet élmény, főleg Tunéziában.
Néhány nappal később a Monastir-Tunisz autópályán érkeztünk vissza a fővárosba. Tunisz mellett a domboldalon volt még egy kis hó foltokban. Nagyon sok tuniszi család autózott ki a gyerekekkel oda. Nekem nagyon tetszett, ahogyan a családok körbeállttak egy-egy kis hófoltot és nézegették. )olyat nem láttam, hogy hozzá is nyúltak volna:))