Kedves Alice!

1./Én sem kedvelem azokat, akik szemükben szent tűzzel stb....Nem ítélem el azoket, akik húst esznek. Ém is azt ettem sokáig, és ízlett. A hústól nem undorodom. A zsírban sülő disznóhús szagát régen se bírtam, ma se bírom, de az ízével nem volt gondom, a kolbász illatát ma is kedvelem.
Minden probléma nélkül boncoltam halat, békát, csirkét(mint a háziasszonyok),patkányt, sőt, még bélférget is (no, az büdős volt) gumikesztyű nélkül (jobban tud tapintani az ember), mostanság sem az undor miatt nem tenném.
Nem bírom azokat, akik az egyik percben jóízűen eszik a pörköltet, a másikban meg undorodva fordulnak el.
De van egy kis gondom. Ha valahol megtudják, hogy nem fogyasztok állati eredetű ételt, rögtön jönnek azzal, hogy "te nem vagy normális", "ez nem egészséges", "figyeld meg, beteg leszel", "ezt nem lehetsokáig bírni", "meg fogsz halni", stb...
Nem csak a vegáknak kéne elfogadni a vegyesen étkezőket, hanem fordítva is.
2./Az, hogy a gyereknek mit ad a szülő, az teljes mértékben az ő felelősségteljes választása. A növényekben megtalálható minden - még a fejlődő szervezet számára is - szükséges anyag megfelelő mennyiségben (és nem kell a táblázatokat bújni, elég a józan ész és a változatosság). A gyerek azt eszi, amit az anyja ad neki, ha az hús, akkor húst, ha növény, akkor növényt. Van ugyan, mikor szerencsétlen kiskorú tiltakozik, de ezt a türelmes és odafigyelő szülő előbb utóbb elintézi valahogy (vannak családok, ahol úgy nevelik az embert, hogy az ízlelőbimbóitól függetlenül bármit megegyen, vannak, ahol hagyják, hogy válogatós legyen).Egy gyerekről sem hallottam, aki kiköpte volna az anyja csecsét és spenótot követelt, de azt sem, hogy sütőtököt csirkehússal. A szölőn múlik, mit dug a szájába.

üdv:saultestvér