h
Hanni... ó az eltévelyedési futás nagyon jó. katona korom szép napjai jutnak eszembe róla! az alföld déli részén közel a tiszához képeztek ki minket valamilyen hegyi vadászok ellen.100km körzetbenegy 15m torony a laktanya udvarán volt a legmagasabb pont. ja nem ezt akartam mesélni... hanem ugye mint sportólók kik sokat lógtak a laktanyából előbb utóbb az én felségterületemen az úszodában kötnek ki. ott is a meleg viz ahól napi rendszerességgel két alak állandóan szidta a térképeket, versenybirákat,órákat voltak képesek elvitatkozni egy egy tájékozodási pont létén és nem létén, csak úgy virtuálisan, ja még szerintem75-76 nem is volt ilyen számitógép féleség. az egyik srácot az tuti VEKERDY ZOLTÁN-nak hivták mert futottunk együtt egy pár km a töltéseken.egyszer szerintem tévedésből szentesig,szerinte az ember mindig oda fut ahova érkezik!! másik nagy élettapasztalat amit tőle szereztem, hogy a legrövidebb út vagy a legtüskésebb, vagy a leg szunyogosabb helyeken vezet át.a másik srácra nem emlékszem annyira talán Skultéty.dehát szerintem neked már ezek a nevek nem mondanak semmit. meg néhány MAFC-os versenyző a balaton partjáról SzÉLES, Harkányi, balla, rég volt szép volt ezek meg nagyon gyorsak. ja még egyszer láttam a Vekerdy térkép gyüjteményét volt vagy másfél méter és mind tök használhatatlan!!