Te is leírtál egy kulcs kérdést: mennyi az annyi?
Rövid válasz: tudom is én, mondja meg a dietetikus.
Hosszabb válasz: Szerintem itt fogunk valahol megállni, mert ki vagy mi az az autentikus forrás, amit mindkettőnk elfogad, pl: miért kellene nekem a mai természettudomány eredményeit szentírásnak vennem? [Most nem nyilatkoztam arról, hogy annak veszem-e, elfogadom, vagy elutasítom, csak egy kérdés volt. (Ami végül is arra utal, hogy közös alapot kell találni, hogy legyen miről vitatkozni, ehhez viszont közös ember és világkép kell. Nem lesz könnyű... ;-) )]
Az általános kérdésem ezügyben: elfogadható-e autentikusnak az a tudomány (természet-, orvos- stb.), mely nem tudja megmagyarázni, hogy működik az ember minden szinten, nem tudja meggyógyítani a betegségek jó részét, sőt, bizonyos módon maga járul hozzá; ami kísétleti nyulaknak használja az embereket, meg mindent amit a környezetében fellel. (Ez is csak kérdés, nem válasz.)

Szerintem már régen rossz, ha valamilyen "készítmény"-t eszel.
Miért rosszabb a sörélesztőpehely vagy por, mint a máj? Próbáltad már?
A szintetikus vitaminokat meg igyekezzük felejteni, mert pl. abban sem értek egyet, hogy teljesen úgy viselkednek, mint a természetes vitaminok.

Hiánybetegségek kapcsán személyes vélemény: szerintem sokkal több a hiánybeteg a nem vega táplálkozók körében. Egyébként egyszerű a válasz: szponzoráljon valaki egy általános felmérést és teljes kivizsgálást a vegetáriánusok illetve vegánok körében, kiderül, hogy minek kapcsán jogos az aggodalom.

Vas: köszönöm a leírásokat, tudom, hogy káros a túl sok vagy túl kevés vas, ennek elég régen utánanéztem, pont a vegetáriánus táplálkozás miatt... A buddhai/krisztusi/arany közép mindenhol jelen van... ;-) A kérdés pedig az, hogy kinél mennyi a sok, meg kinél mennyi a kevés. Persze általános szabály lehet...