Az összehasonlítás elkerülhetetlen, hiszen valahányszor az szdsz szóba kerül itt, mindig azt hallhatjuk, hogy ezek semmire sem képesek, csak jártatják a szájukat. Bezzeg a fidesz vagy az mszp. Ebben van némi igazság, de én, mint szdsz szavazó, természetesen jóval árnyaltabban látom a dolgokat.
Egyrészt igaz az, hogy az szdsz hajlamos arra, hogy a hirtelen nagy felbuzdulások után ne vigye tovább a dolgait. Dobszay László nagyon szemléletes kifejezését használva, az szdsz tipikus bulipárt. Ez a kampányok során nagyon hasznos, de két választás között, különösen kormányon, igen jelentős hátrányt jelent. De a topik nem erről szól.
A másik dolog az, hogy az szdsz az utóbbi 5-6 évben nagyon tudatosan bizonyos rétegérdekeket karolt fel, és úgy fogalmaz meg komplex, mindenre kiterjedő programot, hogy közben nem akar néppárt lenni. Tehát nem azt mondja a programjában, és nem azt hangsúlyozza a kampány során, amit az aktív választók általában hallani szeretnek, hanem bizonyos célcsoportok ízlésére koncentrál. Ilyen pl. az adócsökkentés. Mivel adócsökkentéssel csak úgy állhat elő hitelesen egy párt, hogy közben nem ígér kedvezményes lakásépítési hitelt, 13. havi nyugdíjat, ingyen kiflit, ingyen gatyát, ingyen jogosítványt, ingyen fene tudja, mit, ezért az szdsz egyedül marad az adócsökkentési szándékaival. Ezt úgy is mondhatjuk, hogy ma Magyarországon nagyjából a lakosság 5-6., max. 10-15%-a szeretne tényleg adót csökkenteni – a különböző állami transzferek megnyirbálása árán (itt teszem hozzá, hogy adót csökkenteni csak így lehet, tehát attól, hogy kevesebbet lopnak a politikusok, vagy a közbeszerzési eljárásokat nem bundázzák meg, nem lesz 100 milliárdos megtakarítás, legfeljebb 1-2).
Az egész gondolatmenetet arra akarom kihegyezni, hogy az adócsökkentést nem egyszerűen egy 5%-os pártnak kell kiharcolnia a magyar parlamentben, hanem mindezt úgy kell megtennie, hogy ráadásul ez ellentétben van a magyar választók döntő többségének akaratával is. Ugyanez igaz sok más szdsz programpontra is, pl. az egészségügy részleges magánosítására, drogliberalizációra, médiapolitikára, a sorkötelezettség eltörlésére sat. Tehát inkább úgy áll az ügy, hogy amíg az szdsz bent van a parlamentben, legalább van egy párt, amelyik képviseli a magyar választók egy – nem túl népes – táborát, és annak érdekeit. Hogy ebből sikerül néha ezt-azt megvalósítani? Annál jobb! Jobb nekem, mert meggyőződésem, hogy általuk javulna a helyzet, és így, szigorúan szerintem, természetesen mindenki másnak a helyzete is.