"Ki nem állhatom a "jó-az-úgy" felfogással szőnyeg alá söprő önelégült fejlődésképtelenséget és lustaságot."
"A megelégedettség soha nem hoz fejlődést."

Soha egyszer se hallottam se Petitől se Fecótól a koncert után amikor odamentem utána gratulálni, hogy 'tényleg jók voltatok, nagyon jól szólt, köszi fiúk, úgy örültem az upstairs roomnak, olyan szép volt a lovesong, olyan vagány a close to me...stb' ott örvendeztem, mint a hülye, de ők soha nem voltak megelégedve magukkal, se egymással, se a technikai felszereléssel, se a keverőpulttal, soha semmivel.
Persze fentről a színpadról és a közönségből hallgatni valamit az biztos teljesen más, de a véleményünk homlokegyenest más volt mindig, és ez nem csak az én nem kis mértékű elfogultságomból adódott.
De megelégedettség sosem volt. Önelégültség még kevésbé.