Csak azért másolom ide, mert a MAlamutos topicot már nem akarom tovább offolni.
A bemásolt szöveg 2003. október végén íródott. A netboard Német dogos topicjáról másoltam be ide.
Bizonyos szempontból extrém, de amúgy eléggé tanulságos és hiteles. (A kiskutyáknak sikerült gazdit szerezni a végén.)

"Mivel már sokan ismerik a sztorit, úgy gondolom leírom.

Velem történt meg. Még mindig nem hagy nyugodni a lelkiismeret: kivédhettem-e volna?
******************************************

Újsághirdetésre reagálva jelentkezett valaki, fedeztetni szeretne a kanommal.
Még ott telefonban (a kölcsönös kérdések után) elmondtam a feltételeimet, stb. továbbá azt, hogy igen nehéz ma dogot eladni, (még hiper-szuper szüloktol is) úgyhogy alaposan meggondolta-e.

Válasza szerint igen, már volt 2x kölyök (akkor mindnek akadt gazdája), most is van elojegyzése.

Elutaztunk a helyszínre. A szuka jókedvu, jól táplált, fegyelmezett munkakutya (dognál ritka!), nagyon jó testfelépítéssel. A tulajdonosok nagyon szimpatikusak. A ház aranyos kis vidéki parasztház, nagy portával, fehér falak, gyep, virágok stb... kutya helye az eloszobában. A fedeztetési díjat is egy összegben, alkudozás nélkül elore kitették az asztalra. Összességében teljesen pozitív véleményem volt.

Mivel a papírmunkával nem volt tapasztalatuk, a törzskönyvezés lépéseit pontról pontra leírtam (8-10 oldal lett), mellékelve az összes kutyás újságból fénymásolt hirdetési szelvényt, és feltételeket - elmagyarázom, hogy HIRDETNI kell, különben nem tudnak az emberek az alomból. "Persze, persze... máskor is így csinálták"

Minden csodálatosan muködik, kiskutyák állítólag szépen fejlodnek, oltás stb. rendben.... amikor derült égbol villámcsapás: jön a telefon, hogy "mostmán 9 hetesek a kölkök, ok nem tudják tovább eteni oket, küldjek rájuk 30eFt/db vevot, különben még ezen a héten leoltatják oket!"
Ne tudjátok meg miket mondtam neki! Persze "ingyen nem adja, akkor már inkább oltat..."
Egyetlen hét alatt 4 kölyköt eladni (és persze nem az "olasznak"!)

Persze a keresztkérdésekbol kiderült, hogy nem hirdette o sehol, csak egy ingyenes heti hirdetoújságban, ott is egyetlen alkalommal...

******************************************
Szükségmegoldásként egy szintén dogos ismerosöm segített ki, akinek volt lehetosége kiváltani és ideiglenesen elhelyezni a kölyköket.
O ment el értük (én nem mertem, mert tudom, hogy agyonverem az ürgét...) - és döbbenetes kép fogadta.

Azóta egy 5 km-re lévo másik kistelepülésre költözött a "tenyészto", ahol katasztrofális állapotok uralkodtak. A kutyák egy félig még használt disznóólban, a puszta betonon. Soványak. Az anya fején és vállán kopasz foltok.

Persze a "tenyészto" ragaszkodott a kialkudott árhoz, különben altat....
******************************************
A 4 kölyök enyhén szólva is meglepetést okozott.
Se oltás, se féreghajtás (a hölgy "kölcsönmercijébe" akkora giliszákat okádtak, mint egy kígyó... így aztán o is taccsolt egyet az út szélén...)

Hazaérve állatorvos. Oltás, féreghajtás, borbetegség kezelése, FELTÁPLÁLÁS. Napokon belül 68.000 Ft költség a 4 kölyökre.
Hetekig gondolni sem lehetett persze az eladásra ilyen állaptban.
Persze késobb is igen nehéz.
****************************************

Most ott tartunk, hogy mélyen a valós ár alatt próbálja a befogadó, ápolást vállaló hölgy értékesíteni oket, hogy legalább a kiadások egy része megtérüljön - a sajátjai mellett nem tud több kutyát megtartani. (a vevok között is igyekszik szelektálni, mert azóta is hidegrázása van a látottaktól)

A kicsik köszönik szépen, jól vannak, már semmi sem utal a nyomorúságos helyzetükre. Eddig csak egyetlennek sikerült lelkiismeretes gazdát találni, akikkel folyamatosan tartjuk is a kapcsolatot.

... és a "tenyészto"?
Ja, az hetente telefonálgat elváltoztatott hangon, hogy mennyi kölyök van még meg, meg mennyiért adjuk...

Mivelünk, és ismeroseinkkel az életbe nem fog többet fedeztetni - ezt garantálom.

De sajnos sejtem, hogy újra talál majd fedezokant. Gondolom, ott is eloadja ez a színjátékot. Néhány ismerosöm szerint egyszeruen hülyék vagyunk, balekok. "Hagyni kellett volna, hogy altassa le a kölyköket, ha akarja." Mit foglalkozunk mi vele...

A mai napig nem tudom, mit kellett volna tenni. Éjszakánként számtalanszor átgondoltam már a történteket. Gyakorlatilag úgy érzem, kivédhetetlen az ilyen emberekkel való "összefutás": a helyszínen látottak, tapasztaltak alapján ma is bárki elvállalná a fedeztetést... "