Szia Liangshen!

Egy kicsit vitába szállnék veled, de csak kicsit. Nem mindent utánzunk, van, aminek pont az ellentettjét tesszük, persze ez is egyfajta "negatív" utánzás, vagy tükrözés.

Ami nekem gyermekkoromban rosszul esett a gyermeknevelésben szüleim részéről, mind megfogadtam, hogy ha egyszer felnőtt leszek, én másképp fogom csinálni.

És úgy is lőn, nem tevém meg, amit velem megtevének vala...

Tanulni mindenkitől lehet, a legtöbbet azoktól tanulunk, akikkel a legtöbbet össze vagyunk zárva. "Család ellen nincs orvosság" mondja a népnyelv, és Gutta cavat lapidem non ví, sed saepe cadendo, azaz a vízcsepp nem az erejével, hanem a gyakori esésével váj lyukat a sziklába...

Abból is tanulhatunk, ha valaki a trolibuszon az arcunkba köhög, vagy lábunkra lép, de a legnagyobb tanítóinkkal együttélünk. Szülők, gyerekek, és utoljára, de nem utolsósorban a párkapcsolat!!!

Másfél évet éltem a párommal, intenzív tanulási folyamat volt mindkettőnknek. Lassan egy éve nélküle, most abból tanulok. Mást persze nem is tud az ember, olyan nem létezik, hogy valaki nem tanul, legfeljebb lassabban, és több zsákutcába behajtással, és heves kifarolással.

És persze hatalmas merítési, tanulási lehetőség a világirodalom! De halljuk, lássuk, rukkolj ki vele, mi a Te tipped?

Avi