Hát akkor, megpróbálom megmenteni, amit még lehet...

Igen, itt utazásos témában is szeretnénk a továbbiakban is csevegni,
csak a főnökasszony elment épp dógozóba. Van ilyen.

Ha ekkora a csönd, akkor én befejezem az arab családos történetemet,
jól elvagyok itten, kéremszépen :((

Szóval: amikor Tunisz külvárosában a nyakunkba borult egy fél arab család, úgy döntöttünk, hogy eleget teszünk a meghívásuknak.

Egy 3 szintes családi sarokházhoz érkeztünk, ami totál fehér volt, amolyan igazi mór-arab stílusban,
csak sajnos már este volt, és nem nagyon lehetett alaposan nézelődni.

A földszinten lakók laktak, valamennyi Td-ért, az oldalsó lépcsőn mentünk föl az emeletre, ahol a "mi" családunk lakott.
Bevallom, nagyon izgatott voltam, és nagyon örültem, hogy életemben először bejuthattam egy arab család otthonába.

Az egész lakrész nagyon hasonlított a mienkhez, nagy tér, egy-egy zárt/zárható szobával.
Makulátlan tisztaság,
de annyira, hogy a párom 2x is megkérdezte a tágas konyhában állva, hogy: ti tényleg itt laktok?
Mert nem értette, hogy sehol egy koszso kanál, egy félretett újság, egy kis morzsa, szóval ragyogó tisztaság volt...

Ezen egy kicsit meg is sértődtem,
mert nálunk is tisztaság van, de aztán beláttam, neki van igaza, ha reggel elrohanunk, bizony ott marad a mosogatóban a teás- vagy a kávéscsésze...