Medgyessyvel elégedetlen SZDSZ-esek
2004. április 3. 7:35

Magyar Nemzet
„Medgyessynek mennie kell csakugyan” – ezt a Kis János volt SZDSZ-elnöktől származó idézetet is tartalmazza az az írás, amelyet Kenedi János kritikus az Élet és Irodalomban jelentetett meg, keményen bírálva a kormányzatot a III/III-as iratok titkosítása, valamint az ügynökök névsorának zárolása miatt. Eközben a telefonadó ügyében is koalíciós vita robbant ki.

Egész oldalas fizetett hirdetésként jelent meg az Élet és Irodalomban a bíráló szöveg, amelyet támogatólag írt alá több SZDSZ-es politikus, illetve a párt holdudvarához tartozó személyiség, így például Demszky Gábor főpolgármester, Haraszti Miklós, Horváth Aladár, Rajk László. Az aláírók szerint a miniszterelnök szavait nem követték tettek, hiszen 2002. június 19-én (amikor fény derült a D–209-es múltra – a szerk.) a kormányfő a következőket mondta a parlamentben: „Törvénymódosítást kezdeményezek, és kérem sürgős, rendkívüli eljárás alkalmazását, ami arról szól, hogy a III/III-as belügyminisztériumi ügyosztály teljes névsorát hozzuk nyilvánosságra, függetlenül attól, hogy a politika részesei-e az illetők ma vagy sem.” Emellett azt is javasolta a kormányfő, hogy tegyék kutathatóvá azokat a titkosszolgálati anyagokat. Mint Kenedi János fogalmaz: „egy késő Kádár-kori szt-tiszt, aki még a saját lelepleződése után tett ígéreteit sem váltja valóra, internacionalista közröhejként vezényli az ország csatlakozását az Európai Unióhoz. És Medgyessynek mennie kell csakugyan” – írja. Az SZDSZ-hez közel álló aláírók felteszik a kérdést: akik a kormány oldalán állnak, tudják-e, hogy a társadalom elbutításáért küzdenek a történelmi amnézia eszközeivel?

A fizetett hirdetésben közölt nyílt levélben szó esik Gyekiczki Andrásról is, akinek az állambiztonsági levéltár főigazgató-helyettesi kinevezését közvetve Tóth András nemzetbiztonsági államtitkár akadályozta meg a szabad demokrata holdudvar szerint. Úgy vélik, Tóth András szabta meg a levéltár felügyelőbizottságának hatáskörét és összetételét, valamint a főigazgató személyét is. Ismert, Gyekiczki Andrást – aki korábban Kuncze Gábor belügyminiszteri kabinetfőnöke volt – az SZDSZ jelölte a levéltár helyettes vezetői posztjára, amit Szili Katalin először el is fogadott, ám végül Gyarmati György főigazgató, illetve a felügyelőbizottság véleményére hivatkozva nem a szabad demokraták által támogatott jelöltnek adta a pozíciót, hanem újabb pályázat kiírása mellett döntött. A levélírók szerint a demokrácia sérült, s a III/III-as iratok ügye a politikusok foglya.

Gál J. Zoltán kormányszóvivő a Magyar Nemzet kérdésére azt mondta: nem kíván nyilatkozni, forduljunk Tóth András államtitkárhoz, ám utóbbi szintén nem akart reagálni az írás állításaira. Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke a Magyar Nemzetnek úgy fogalmazott: még nem foglalkoztak a párton belül a kérdéssel. Ugyanakkor leszögezte: az SZDSZ álláspontja nem egyezik meg Kenedi Jánoséval, viszont a szabad demokraták régóta szorgalmazzák, hogy a III/III-as iratok kutathatóak legyenek. Ebben a kérdésben az SZDSZ magára maradt a parlamentben. Szerinte az aláírók csak azt a néhány sort fejezték ki támogatásukkal nyilvánosan, amely a titkosszolgálati dokumentumok kutathatóságára és az ügyosztály névsorának nyilvánosságra hozatalára vonatkozik. Nem kívánt reagálni külön arra a mondatra, amely szerint Medgyessynek mennie kell. Csupán annyit mondott a Magyar Nemzetnek, hogy ez nyilván Kis János korábbi cikkére utal.