nem ijesztett el senki,csak nem voltam itthon a munkahelyemen meg nem férek fel a netre, ja a helyi hálózatok előnyei.tegnap gurigázni vooltam. a kávé szünetről jutott észbe a következő:ez még a hetvenes évekés mi abban az időben stoppal jártúk a világotgörög országba jártunkba keltünkben volosnál egy lakokocsis török vett fel minket. kis idő mulva elnézést kért, hogy kavé idő van és ilyenkor ő ha törik ,ha szakad kávézik. mély hajlongások közben meghivott minket is .akkor ithon sem ittam kávét,de vissza utasitani nem lehetet. kipakolta az egész aparátot, tüz , kész a kávé , megkapjuk a magunk csészéjét. vendéglátoink iszonyatos szürcsölés közben kezdik inni a kévét. összenézünk , hát ha megszakadunk sem tudunk igy szürcsölni, na mindegy huzzuk le hadd legyünk túl rajta . egyszerre merevedünk le az egész szám tele van zaccal se kiköpni nem merem se lenyelni nem tudom. igy hát szép csendesen a csésze mellet szépen beletunkolom a tenyerembe, stikába le a földre ill a nadrágomba. fogam alatt még két nap mulva is csikorgott a zacc. túlvoltunk életünk első török kávéján. vendéglátonk amikor elvette a csészét belenézett, majd baromira elkezdett röhögni, a felesége is nagyon táncolt, szoritotta nagyon. ráadásul még gratulált is hozzá. következő megálláskor leckét kaptunk szürcsölésből, és ha élni akartunk szürcsölni kellet, hát szürcsöltünk!és akkor jött a vizipipa... ez a kettő egy nyáron túl nagy tapasztalat volt. a "barbár ázsia" teljesen legyürte a finom ,müvelt kisújjeltartós europát

satine figyeled nincs gondolat társitás ,de igy egy kicsit hosszúúúúúú
Fönök úrasszony ,tudja kend a datolásból egy iccényit...