Kezdjük ott, hogy én elég súlyos koravénségben szenvedek, s sokkal jobban magaménak érzem a 25 felettiek gondolkodásmódját, mint a velem egykorúékat. Sőt. A velem egykorúakkal egyszerűen nem tudok miről beszélni. Engem olyan szinten nem érdekel a pénz, hogy csak arról társalogjak. Más téma nagyon nincsen, legfeljebb, hogy legszívesebben egész nap a lábamot lógatnám, nőhegyek mellettem, munka minek, sok pénz, merdzsó.
Elveszett a viszonyítási alap. Ha a fiatal azt látja, hogy igazán komoly munka nélkül is lehet pénzt keresni, akkor ő minek dolgozzon? Persze az ellentétje is igaz: a szülők mindketten munkanélküliek, pénz még alapszinten sincs +.
A rendszerváltozáskor hirtelen előbukkanó egzisztenciális problémák miatt az emberek (...) egyfajta álomvilágban élnek, a nap 24 órájában. Éjjel nappal.
Ezt én írtam, igaz a nosztalgiáról, egy újságban.
Ennyi.