Veszélyes dolog ez, mármint általánosítani, pláne a generációkra.
Én 36 vagyok, és érzek ugyan "szakadékot", de nem merném minősíteni a különbséget.
Az biztos, hogy a korosztályom tinédzserkora, de legalábbis az egyetemi évek tele voltak egyfajta feszültséggel, elfolytott lázadással - a mai fiatalsághoz képest többé-kevésbé megfogható célokkal ill. ideákkal. Nem voltak akkora (szemmel látható) anyagi különbségek, de kiugrási lehetőségek sem mint ma, valamennyire egy szintről indultunk, egyenlő esélyekkel - ami manapság megint nem feltétlenül működik.
Az viszont biztos, hogy a versenyhelyzet hiánya miatt talán veszítettünk is sokat, ha nem is emberi kapcsolatokban, de életrevalóságban.
Mindenesetre személy szerint sajnálom a mai tizenéveseket, az átkosban több idő is jutott egymásra, kevesebbet is tapostunk át egymáson - de övék a jövő. Azt azért szépen kérném tőlük, hogy az amerikai kultúrát ne erőltessék rám majdan a nyugdíjasházban is...