Kedves Csodálkozó !

Dehogyis! Sőt, eddigi tapasztalataim szerint (ismerősok, rokonok), minél szerencsétlenebb valaki, annál inkább ragaszkodik az élethez. Én a felsorolást úgy gondoltam, hogy valahonnan innen kezdődik az, ahol már el tudom fogadni a "nem lenni"-n való gondolkodást. Mert ezek már végleges, vissza nem állítható dolgok. És iszonyú tragikusak. És a legtöbb ilyen sorsú ember mégis élni akar. Úgy gondoltam, hátha Galine is elgondolkozik rajta, hogy nála szerencsétlenebbek is vannak. Legalábbis én mindíg erre szoktam gondolni, ha valami bajom van, rossz a kedvem, stb. Ha mindíg azt nézném, hogy mennyi embernek sokkal jobb nálam, azzal csak saját magamat tenném szerencsétlenné.
Bocsánat, ha félreérthető volt, vagy valakit megbántottam. Nem volt szándékos.

TaTTi