Analóg időkben a 2/4 huzalos átalakítások számát maximalizálták egy teljes összeköttetésre, mert különben visszhangossá vált a kapcsolat.

Manapság a kódolások,dekódolások számát kell korlátozni.

Minden egyes A/D-D/A behozza a kvantálási zajt, vagy másnéven kvantálási torzítást. (Ennek megnövekedése végülis a pl. adatkapcsolatban elérhető sebességet (is) korlátozza.

Kvantálás = a mintavételezés során előálló amplitúdóban folytonos jelnek felbontáa amplitúdóban diszkrét értékekre, ami veszteséggel, torzítással jár. Ezen diszkrét értékeket fogják később kódolni, azaz bináris információkká lefordítani.)

Az 56K-s analóg modemeknél kitétel, hogy csak abban az esetben közelítheti a kapcsolati sebesség az elméleti max 56K-t, (kizárólag lefelé irányban!) ha a teljes összeköttetésben egyetlen A/D van, nevezetesen az előfizető vonali portján.
Értelemszerüen az ISP oldalán digitálisan (A/D nélkül) kell kapcsolódni a központhoz.

Ha két 56K-s modem konnektál egy telefonközponton keresztül, akkor a teljes ÖK-ra 33,6K lesz az elméleti maximum mindkét irányban!

Merthogy hiába lenne 56K nálam lefelé, ha a túloldaltól csak 33,6-al jön az anyag. És ugyanez visszafelé is.

Az "A" és "Mü" karakterisztika kellőképpen különböző, hogy ne legyen kompatibilis egymással.
Meglehet: éppen a finom részletek vesznek el, (adatkapcsolatnál éppen ez lehet a fontos) aminek eredménye a hsználhatatlan adatsebesség lesz.