Tehát, végre megérkeztünk.
Egyikünk, Timea, felállt, hogy elinduljon a kijárat felé, el kezdett remegni keze, lába, szemei felakadtak és összeesett.
Sztyuvik rohantak, felélesztették.
És még mindig nincs vége a történetnek.

Egyből az jutott az eszünkbe, hogy pár nap múlva ugyanezt, mégegyszer !
Visszaútra felkészültünk.
Gyógyszerekkel.
Én egy fiatal pár mellé kerültem. (3-as ülések voltak)
Elindultunk...
És kezdődött minden előlről.
Befogtam a fülem ( hanghatások kizárása ) , becsuktam a szemem ( vizuális hatások kizárása ) és így könyököltem a térdemen.
2 órán keresztül!
Közben azt motyogtam magamban: "Csak le ne h...janak! Csak le ne h...janak !"
( Mármint a fiatal pár )
És kérem szépen, sikerült a lehetetlen.
Megúsztam.
Megint.
Ja ! Filmet is vetítettek, de vmi miatt nem igazán emlékszem rá, hogy melyiket. :))

Tanulság: Máltára legközelebb: csakis repülővel !

The end

[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]