Megmondanád, hogy én kit beszéltem le a szoptatásról?

És elárulom, hogy soha egész életemben még csak eszembe sem jutott, hogy a "saját elszúrt szoptatásom" miatt bármi kisebbrendűségi érzésem legyen, egyáltalán nem tartom magam felelősnek, mindig hallgattam a védőnőre, orvosra és azt tettem amit az akkori tudás alapján a nálam okosabbak tanácsoltak, úgyanúgy mint velem együtt millió kismama. Amúgy nem szúrtam el semmit, volt egy gennyes mellgyulladásom amit felvágtak, átvágták a tejmirigyeket mert a tályog nem ott volt ahol sejtetteék, és azonnal el is apasztották a tejemet, 3 hétig járkáltam dréncsővel a mellemben mert még mindig szivárgott a genny (ilyenkor lenne kedvem jól odamondani az LLL-nek, hogy "tályoggal is lehet szoptatni" meg hasonló baromságok) a másik gyerekem meg abból az egy mellből ami maradt NEM SZOPOTT. Cumisüvegből sem egyébként, sárga volt, egyre fogyott, a végén jó nagyra vágtuk a cuclit és akkor kezdett gyarapodni. Persze ha most lenne ez, akkor jöhetnétek a jó sok tanáccsal, hogy "anyuka ne adja fel, ami másnak sikerül majd magának is sikerülni fog" - közben az ujszülött gyerekem meglehet belehal abba, hogy én azt tartom szem előtt, hogy most milyen pöpec anya is akarok lenni.

Azt meg külön köszönöm neked, hogy egyebet se csinálsz, mint jól megrémíted azokat akik nem anyatejjel táplálják a gyereküket, mert így alakult. És most hozhatsz ide akármennyi statisztikát iskolai teljesítményekről meg egyebekről, az a lányom aki mindösszesen írd és mondd 5 hetet szopott 155-nél magasabb IQ-val rendelkezik és éppen abból adódtak a problémái, hogy mindig mindenben első volt az iskolában. Persze ha akkor előre tudom, hogy zsírsavak meg ilyenek, akkor eleve úgy kezeljük, hogy "szegénykém, nem kapott anyatejet, úgyis butább lesz az iskolában" - és akkor szvsz. igenis az lett volna, mert elfogadta volna ezt a sémát, amit akaratlanul is rávetítettünk volna.