Ha jól emlékszem a topic akkor éledt ujra, mikor kikezdki olvtárnő beírta, hogy neki nem sikerül. Aztán többek közt jött pasa és a maga száraz stílusával (szerintem legalábbis) megnyugtatta a beírásával, mire jött a pasát lehurrogók bősz hada. Meg Idike a maga szarkasztikus stílusával, és a beszámolóval, hogy neki bezzeg fájt meg vérzett meg zokogott de csakazértis!

És ezek után nem érted, hogy mi a lekicsinyló abban, hogy "ha sok anyukának sikerült, magának miért ne sikerülne?"
Nem beszélve ugye Angiszegedről, aki előbb előadta az unokahuga sztoriját, aztán rögtön be is írta, hogy miért nem tartja sokra... nem akarok én senki ellen beszélni, de nem lehet nem kiolvasni a mostani szoptatósok beírásaiból - necsak ezen a fórumon! - hogy ujabban már kezdenek valami külön kasztot alkotni, hogy ki meddig szoptat stb. És szánakozva mesélni azokról, akik cumiztatnak. Ez ellen ágálok most is és a jövőben is.

Olvastam az eredeti "Kitől ne fogadj el tanácsot" topicot is, no ott már odáig mennek, hogy szinte az összes orvosi véleményt megkérdőjelezik, az etalon csakis Iboly, és az amit ő mond.
Holott akárhogyan is vesszük, a gyereknek 1 éves korára már kinn van mind a 20 tejfoga (ha jól emlékszem) azaz a fogazata alapján és az emésztőrendszere alapján is képes SZINTE MINDENT megenni abból, ami a család asztalára kerül. Nem mindent, de szinte mindent. Namármost én pl. nem nagyon hiszek benne, hogy az "odabújáson" kívül mi értelme van még az anyatejnek ennyi idős korban. Unokahúgom több mint 3 éves koráig szoptatta a kislányát, úgy ahogyan dukál egész nap mellre téve, fél éves kora előtt még semmi mást nem kapott úőgy ahogy dukál manapság, no akkor erős vashiánya lett, akkor kezdték hozzátáplálni. De én azt a gyereket délután aludni még nem láttam, sőt szinte soha nem aludt, vagy nézelődött vagy szopott, aztán később vagy játszott vagy szopott ha elfáradt... most négy és fél éves, ovodába jár, de még mindig gombolgatja az anyja blúzát, hogy miért nincsen tejci, hát ez nekem pl. visszás na.