A tisztelt érdeklődőknek és hozzászólni kívánóknak
nagyon JAVASLOM,
hogy először egymás után olvassák el
- a topicnyitó szöveget és
- a külügyi szóvivő alábbi tájékoztatóját:

"A Külügyminisztériumot egyes sajtóorgánumok ismét „hírbe hozták” egy belgiumi kiadvánnyal összefüggésben: egyrészt a könyvvel kapcsolatos magyarországi értékelések nem voltak kifejezetten kedvezőek, másrészt olyan feltételezések láttak napvilágot, amelyek szerint a Külügyminisztérium hozzájárult az országot nem megfelelő színben feltüntető anyag létrejöttéhez.
Az Európai Parlament belgiumi nemzeti információs irodája 2002-ben kiadott egy nagyon jóindulatú, jószándékú és megítélésünk szerint pozitív indíttatású kiadványt.
Ez nemcsak hazánkról szól, hanem mindazon államokról, amelyek hosszabb távon az EU népes családjához tartoznak majd. A kiadvány a bevezető szöveg szerint azzal a céllal született, hogy a tagállamok „ajtót nyissanak szomszédaikra abban a reményben, hogy jobban megismerik őket”. A szerzők – egyébként szabadúszó újságírók – azt is rögzítették bevezetőjükben: jellege miatt a mű esetenként szubjektívnek, illetve nem teljesen átfogónak tűnhet.
A huszonnyolc országot négy nyelven bemutató könyv öt oldalt szentel Magyarországnak. Az első oldal átfogó, nagyon pozitív hangvételű leírás az országról: eszerint Magyarország kis területű, de törekvéseiben roppant ambiciózus ország, eredeti színfolt Európa közepén, amelynek hárommillió lakosa a trianoni szerződés miatt az ország határain kívül él. Fontosnak tartom kiemelni, hogy – ellentétben a hazai kritikában megfogalmazott megállapításokkal – a magyar történelmet leíró rész nem titulálja államfőnek Nagy Imrét. A könyv szerint az 1956-os forradalmat követően a szovjet csapatok keményen elnyomták az országot, Nagy Imrét halálra ítélték és 1958-ban – tehát nem 1956-ban, ahogy a kritikák állították – kivégezték. 1990 tavaszán az első demokratikus választások győztese a Demokrata Fórum, vezetőjét, Antall Józsefet miniszterelnökké választották – olvasható a továbbiakban a történelmi fejezetben. A kiadvány gazdaságilag a térség legfejlettebb államai közé sorolja Magyarországot, a külpolitikával összefüggésben pedig megállapítja a: az egyik prioritás a feszültség enyhítése azon országokkal, amelyekben számos magyar él. A trianoni szerződés emlékét azonban hamarosan feledteti az EU-csatlakozás, amellyel virtuálissá válnak a nemzeti határok. Azt hiszem, a könyvből vett idézetek egyértelműen bizonyítják a szerzők jószándékát. A történelmi leíró részt kronológiai táblázat követi, amely minden ország esetében hiányos, azonban ez sem enciklopédiai céllal készült, címe szerint is csupán néhány fontosabb dátumot sorol az egyes országok történelméből. A közelmúlt politikai történéseit teljesen korrektül mutatja be a könyv, amelynek utolsó bejegyzése Mádl Ferenc köztársasági elnökké választása 2000-ben.
A kiadvány 2002-ben jelent meg, így a jelenlegi Külügyminisztériummal bármilyen összefüggése eleve kizárt.
Hangsúlyozom: sem a jelenlegi, illetve a korábbi vezetésű Külügyminisztériumnak, sem a brüsszeli missziónak semmilyen szerepe nem volt a kiadvány létrejöttében, ahhoz a magyar diplomácia egyetlen alanya sem járult hozzá, a kiadványt nem ismerte. Mindezt azzal együtt tartom fontosnak leszögezni, hogy a kiadványt alapvetően pozitívnak tekintjük és annak célját méltánylandónak tartjuk. Kérdésként felmerült, hogy nem rontják-e a külföldi Magyarország-képet a kiadványban fellelhető pontatlanságok, hiányosságok. Úgy gondolom, a Külügyminisztérium által folyamatosan megvalósításra kerülő külső kommunikációs stratégia – elsősorban az EU-tagállamokban és a csatlakozó országokban lezajló rendezvények révén – megfelelően helyre teszi ezt a néhány jószándékú pontatlanságot." (KÜM sajtószóvivői tájékoztató, 2004.03.23.)(kiemelések: Tamerlán)

Na, kérem.
Aki MINDKETTŐT elovasta, eldöntheti, hogy
NEM általában, maga a kiadvány,
HANEM a Magyarországról szóló szövege (mert bennünket ez érint!)
minek minősíthető.

Igaz-e,
- hogy a rólunk szóló rész (is) "nagyon jóindulatú, jószándékú és pozitív indíttatású"?
- hogy csak "néhány jószándékú pontatlanság" van benne?
-hogy ez nem rontja a külföldi Magyarország-képet?

További kérdések:
- Kik azok a "szabadúszó újságírók", akik ezt a "művet" jegyzik?
- Miért kell titokban tartani a nevüket?
- Ha a "mű" 2002-ben jelent meg, akkor vajon miért "eleve kizárt" bármilyen összefüggése a jelenlegi Külügyminisztériummal? (Kovácsék csak 2003-ban vették volna át a külügyet?)

Ami engem illet,
valószínűsítem, hogy a szöveg szerzői "magyar" újságírók.
A "művük" - Magyarországra nézve - ártalmas.
A topicnyitóban olvasható kemény bírálat túlnyomó része JOGOS.
Kétlem, hogy a Kovács-Bársony-féle "külső kommunikációs stratégia" képes ezt "megfelelően helyre tenni".
(Ezt sem képes, ahogy mást sem képes.)
(:-(((