Kicsit hosszú most csak ezt találtam:

Ki az, aki még nem nézett lelkesülten a Földközi-tenger mellékén egy citrommal vagy naranccsal tömött fára, majd ne kívánta volna, hogy otthon is tarthasson ilyen csábos illatú, gyönyörű növényeket?

A 17. és a 18. század uralkodói és hercegei is ebbe a szenvedélybe estek és ezen fák átteleltetésére fényűző narancsáriumokat építettek.
Korábban a távoli Kínában is az uralkodókról nevezték el a mandarint (Citrus reticula), amit csak maguk az uralkodók fogyaszthattak!
A citrusok valóban nagy részét alkotják minden mediterrán vidék növényfajtáinak. Ezen felül még lehetővé teszik számunkra, hogy a téli hónapokban friss, C-vitaminban gazdag gyümölcsöket szüretelhessünk, amelyek télikertjeinkben ugyanolyan érettek és édesek lesznek, mint termőhelyükön. A citrus nemzetségből sok fajta alkalmas télikertekben való tartásra. A sokszínű kínálatból szeretnék néhány különlegességet bemutatni, amely dekoratív (bizarr) vagy kiemelkedően ízletes gyümölcsével tűnik ki. A további fajtákat a „Citrusok a trópusiaktól a télállókig” c. cikkben találhatnak.
Sajnos ezek a szép fajták még mindig széles körben ismeretlenek.
Gyakori két fajta hibridje pl.: a Mineola Tangelo, amely a Tangerine(mandarin) és a Pomelo(a Grapefruit angol neve) keresztezése. Ezek a hibridek gyakran a két fajta ízét egy új, speciális aromában egyesítik.
A dekoratív fajták között találhatunk olyan gyümölcsformát is, ahol a gyümölcs különálló részekre tagolódik (mint pl. a Buddha-keze Zedratcitrone) vagy az érdes héjú gyümölcsöket (mint pl.: Kaffir Limette, Isole di Brissago Zedratcitrone). A Bouquettier de Nice á fleurs doubles egy dupla gyümölcsű narancs (Pomeranze), amelynél az egyik gyümölcs a másikat körülfogja.

A télikerteknél meg szeretném különböztetni az egész évben meleg télikerteket a hidegházi és fűtetlen télikertektől, mivel a tartási körülmények itt egymástól valamelyest eltérnek. A két télikert típushoz más-más citrus-fajta alkalmas.

Az egész évben meleg télikertekben – amelyek többnyire a lakótérhez tartoznak – télen is minimum 15 C fok az éjszakai hőmérséklet. Ez télen is használható lakótérként. Ez a fajta télikert csak korlátozott mértékben alkalmas a citrus tartásra a következő okok miatt:
12 C fok fölött minden citrus növény éber állapotban van. Ez azt jelenti, hogy a növények növekedésben vannak (a gyökér és a hajtásnövekedés mindig egymás után történik), tápanyagot igényelnek és sok napfényt az asszimilációhoz. Mivel Észak-Európában a téli hónapokban a napfény intenzitása és a nappalok hossza nem elegendő, a növény az új hajtásokat többnyire eldobja, mielőtt azok még beérnének. Ezután legtöbbször az idősebb levelek is hullani kezdenek, mígnem az egész ágrész visszaszárad. Ez leginkább tavasz idején történik meg, amikor a növény már az egész tartalékát felhasználta. Ezt nem a száraz légtér okozza, hanem kizárólag a hiányzó fénymennyiség. Ehhez járul még gyakran a vörös citrus-szövőatkák támadása, amely atka a meleg télikertekben igen jól érzi magát, a levélzöldet (klorofilt) pusztítja, így a levelek ezüstös fényt kapnak. Létezik egy pár intézkedés a citrusok télen is meleg télikertekben történő tartásakor, amely a növényeket az áttelelésben segíti:
- a téli éjszakai hőmérséklet lehetőleg 12 C fok alá süllyedjen,
- nappal szellőztessünk (a hőmérsékletet ne hagyjuk 20 C fok fölé emelkedni),
- lehetőség szerint állítsunk be még egy növénymegvilágító lámpát, amellyel reggel, este és az esős napokon gondoskodunk a nagyobb fényintenzitásról (12 óra napfényre és 500 Lux-ra törekedjünk),
- és nem utolsó sorban a növényeket rendszeresen át kell vizsgálni, hogy nincs-e rajtuk kártevő.

Ezután már tarthatunk néhány trópusi fajtát a télikertben:

Édes fajták:
Minneola Tangelo; Star Ruby Grapefruit (a narancs és a citrancs keresztezése); óriásgyümölcsű citrancsok; Hirado Muntan és Chandler Pomelo (mindkettő vörös húsú)

Minneola Tangelo (C.reticulata x paradisi)
Előállítás: 1930-ban hozta ki a floridai USDA
A növekedés erőteljessége és jellegzetességei: jól növekvő, kerek koronájú fa. Széles, hegyes, narancshoz hasonló levelek.
Gyümölcs: olyan, mint a Navelorange, de kifejezettebb nyaki résszel. Mély narancs szín, A héj a gyümölcs méretéhez képest igen vékony. Nagyon kevés mag, poliembrionális. Közepesen aromás, mint a narancs és a mandarin keveréke. Nagyon lédús.
Különlegességek: nagyon dekoratív, a jobb gyümölcskötéshez idegen pollent igényel.

Star Ruby Grapefruit (C.paradisi)
Előállítás: 1959-ben a Hudson Grapefruit gyümölcsének sugárkezelt magvaiból szelektálva és a texasi Welasco Egyetem által 1970-ben kiadva.
A növekedés erőteljessége és jellegzetességei: csak mérsékelt intenzitással növekszik, bokros és kompakt, tipikus grapefruit-levelek.
Gyümölcs: a grapefruitok közt a legkisebb gyümölcsű. Az összes fajta között a legsötétebb vörös gyümölcshússal rendelkezik. Nagyon vékony héj, amely aranysárga színű vöröses enyhe bevonattal. Csaknem mag nélküli, poliembrionális. Közepesen aromás, lédús.
Különlegességek: Ez a fajta ugyan a legmutatósabb, de egyben a legérzékenyebb grapefruit-fajta is a sugárkezelés következtében, amely nem csak a vörös gyümölcsszínt eredményezte!

Hirado Butan csemete USA (C.maxima)
Előállítás: a floridai USDA-ban véletlenszerűen keletkezett magoncokból, vörös gyümölcshúsa színével tér el az eredeti japán Hirado Buntantól.
A növekedés erőteljessége és jellegzetességei: erőteljes növekedés, igen nagy levelek, hajtások és virágok. A levél mérsékelten szárnyalt (hasonlóan a grapefruit leveléhez), sötét, nagy és csupasz.
Gyümölcs: nagyon nagy, formája a kerektől a laposig terjed (max. átmérő 25 cm). Max. 60 db mag, rózsaszín gyümölcshús. Közepesen vastag héj, amely világos zöldessárga vöröses fénnyel. Közepesen aromás, mérsékelten lédús, édes.
Különlegességek: A gyümölcsök nagy méretük ellenére viszonylag korán érnek, legalább 2 – 4 hónappal a Chandler előtt. A fajta robosztusabb, mint a legtöbb Pomelos. Nagyon mutatós dézsás növény.

Savanyú fajták:
perzsa (kissé robosztusabb) és mexikói Limette (mindkettő ízletesebb, mint bármelyik citrom), Kaffir Limette

Mexikói Limette (C.aurantiifolia)
Előállítás: ismeretlen, vélhetően Indiában
A növekedés erőteljessége és jellegzetességei: mérsékelten erőteljes növekedés, nagyon finom gallyak, asszimetrikusan bokros, rövid tövisek. Kicsi, szárnyalt, világoszöld levél.
Gyümölcs: kicsi, kerek vagy enyhén hosszúkás, kb. 3 cm átmérőjű gyümölcs. Erősen aromás, lédús, savanyú, tipikus Limette-íz, zöldessárga gyümölcshús. Nagyon vékony, zöldessárga héj. 5 – 10 db poliembrionális mag.
Különlegességek: Az érett gyümölcs leesik a bokorról. Thailandon termesztenek egy változatot grapefruit-forma és több részre osztott (max. 14) gyümölccsel. Ez erősen aromás és a gyümölcsei kissé nagyobbak (átmérő: 5 cm).

Kaffir Limette / Makrut Limette / Mauritius Papeda (C.hystrix)
Előállítás: vad forma, kelet-indiai Archipel, Ceylon, Mauritius
A növekedés erőteljessége és jellegzetességei: gyenge növekedésű fa vagy bokor. A törzse többnyire nagyon vékony, koronája nem egyenletes, sűrű lombozat. A levélnyél olyan szélesen szárnyalt, hogy egy második levélnek vélhetnénk. A levél erősen aromás, színe mély sötétzöld és fényes.
Gyümölcs: 5 – 7 cm átmérőjű. Csupasz, közepesen vastag héj, amely az érett gyümölcsön zöldessárga és nagyon hullámosan ráncos (mint a krokodil behunyt szeme). Zöld gyümölcshús, kevés mag. Erősen aromás, csak mérsékelten lédús. Az aroma nagyon jellegzetes tulajdonsága fajtának, amelyet nem csak a gyümölcse miatt termesztenek.
Különlegességek: A gyümölcsöt nem frissen fogyasztásra veszik, hanem a héjában lévő olajat – mint rovarölőt – a moszkitók ellen alkalmazzák a fejen és a lábszáron. Leveleivel ételeket fűszereznek Thailandon.

Dekoratív fajták:
Nagyon dekoratív Citronat-(Cedrat-)Citromok, pl.: Isole di Brissago (régi fajta Olaszországból, J.C.Volkamer már 1714-ben leírta, mint „Lima Verrucosa”-t), Buddha-keze Citronatcitrom

Buddha-keze Citronatcitrom (C.medica var. Sarcodactylus)
Előállítás: Kínában
A növekedés erőteljessége és jellegzetességei: nagyon szabálytalanra és nyitott formájúra növekszik, nem túl erőteljes növekedésű. Nagyon hosszú, hullámos, lekerekített végű levelek.
Gyümölcs: középnagy, hosszúkás, különálló gerezdekre osztott, így a gyümölcs úgy néz ki, mint egy lelógó kéz. Sárga, nagyon vastag héj, többnyire nincs gyümölcshús. Mag nélküli.
Különlegességek: Nagyon mutatós gyümölcse miatt gyakran tartják Ázsiában, mint dézsás növényt.
Sajnos a Citronat-citromfák viszonylag rövid élettartamúak (csak kb. 30 – 60 évig élnek összehasonlítva a narancsfákkal, amelyek több száz évesek is lehetnek).

A hidegházi-télikerteket csak nyáron használják lakótérként, télen – a költségmegtakarítás miatt – csak annyira fűtik, hogy fagymentes legyen (vagy egyáltalán nem fűtik).
Ha fagymentesen tartják, akkor ideális lakóhelyül szolgál minden citrus-fajta részére. Ekkor szabadon választhatunk a citrus-fajták közül.
Itt a fentebb leírt fajtákat is tarthatjuk, mivel ezek részben azonban némileg melegigényesek, a télikertet mindenképpen fagymentesen kell tartani.

Különösen szép fajták édes gyümölccsel:
Új-Zéland Grapefruit; Washington Navelorange; Vérnarancs; Clementine;
Satsuma Mandarin (ez az egyik legkorábban érő fajta, a gyümölcse majdnem mindig mag nélküli, emellett a növény nagyon robosztus is és kibírja a téli hőmérséklet rövid idejű -8 C fokig történő lecsökkenését).

Satsuma „Owari” Mandarin (C.reticulata var. Unshiu)
Előállítás: 1878-ban Japánban a kínai Tsao Chieh Mandarinból nucelláris magoncként előállítva. Az amerikai konzul, Van Valkenberg tábornok felesége nevezte el a fajtát egy ősi tartománynév után.
A növekedés erőteljessége és jellegzetességei: növekedése a gyengétől a közepesig változik, széles formájúra nő lelógó ágakkal. Sötét, mandarinhoz képest nagyon nagy levelek, bőrszerűek, erősen kiugró bordákkal (szállítószövet).
Gyümölcs: középnagy mandarin, narancs színű. Héjvastagsága a vékonytól a nagyon vékonyig változik, könnyen hámozható. Mag nélküli vagy csak kevés magot tartalmaz. Közepesen aromás, lédús.
Különlegességek: Számos típus létezik (szelektálásból), amelyek gyümölcsméretben, érési időben, gyümölcsformában, héjban és édességben térnek el egymástól. Korai fajták: Miho, Miyagawa, Okitsu, Clausellina, Planellina.

Új-Zéland Grapefruit / Poorman Orange Pomelo-hibrid (C.maxima x ?)
Előállítás: nem tudjuk, feltételezzük, hogy George Grey kb. 1855-ben hozta a gyümölcsöt Ausztráliából Új-Zélandra, a Kawau-szigetre. Tőle kapott 1861-ben John Morrison szaporító anyagot, amit ő mint „Új-Zéland Grapefruit”-ot tovább szaporított.
A növekedés erőteljessége és jellegzetességei: nagyon erőteljes növekedésű és gazdagon érő. A kérge jellegzetesen durva és fekete. Nagy, sötétzöld, fényes, széles levél. A levélnyél alig szárnyalt.
Gyümölcs: nagy, a narancs és a grapefruit közötti méret. A gyümölcshús szalmaszínű, közepesen aromás. Más gyümölcsével fel nem cserélhető egyéni íz, lédús. Vékony narancsarany színű héj. Lehet magtalan vagy sokmagú, a pollenadótól függően. Monoembrionális.
Különlegességek: Azáltal, hogy ez a fajta a grapefruitnál kevesebb meleget igényel és többnyire 2 – 3 hónappal korábban is érik, sokkal alkalmasabb nyáron szabadban tartott dézsás növénynek Észak-Európa területén. Létezik egy rügymutáció is, amely a fajtától narancsszínű héjával és gyümölcshúsával tér el, ezt „Cuttler’s Red Skin”-nek nevezik.

Tarocco Vérnarancs Orange (C.sinensis)
Előállítás: valószínűleg Olaszország – Szicília.
A növekedés erőteljessége és jellegzetességei: középerős, nyitott formában növekedő, szélre érzékeny. Kissé keskenyebbek a levelei, mint a Moro Vérnarancsnak.
Gyümölcs: nagyméretű, hasonlatos a Navelorange-hoz. Enyhe nyaki rész. A gyümölcshús színe az enyhe vöröstől az erős vörösig terjed. Nagyon aromás, lédús, a legjobb vérnarancs-fajta. A héja kissé vöröses és sima. Többnyire magnélküli, poliembrionális.
Különlegességek: Az érett gyümölcsök leesnek a fáról. A Tarocco-fajtának van a legnagyobb gyümölcse az összes vérnarancs-fajta közül és az összes citrus-fajta közül ennek a C-vitamin tartalma a legnagyobb.

Savanyú fajták:
Eustis Limequat; Rangpur Limette; Lipo (C.liimon x C.maxima); Bouquet de fleur (C.aurantium)

Eustis Limequat { x Citrofortunella floridana (C.aurantifolia x Fortunella japonica)}
Előállítás: 1909-ben keresztezte W.T.Swingle a Mexikói Limette-ből és a Rund Kumquatból. 1913-ban írták le és nevezték el a floridai Eustis település neve után, ahol a csemete először virágzott.
A növekedés erőteljessége és jellegzetességei: mérsékelten erőteljes növekedés. Igen alkalmas a hűvösebb klímájú vidékeken is dézsás növénynek, ahol a hűvös ellenére is csaknem egész nyáron át virágzik. A levél formailag a Kumquathoz hasonlít, azonban vékonyabb.
Gyümölcs: kicsi, nagyon hasonló a Mexikói Limette-hez. Ha megérik, sárga, azonban zölden kell leszüretelni. Az íze éretlen állapotban nagyon hasonlít a Mexikói Limette-hez, érett állapotban azonban kicsit veszít a savanyúságából. Lédús, a héja nagyon vékony, éretten édes. 2 – 5 magja van.
Különlegességek: Ha a gyümölcsök túl soká maradnak a bokron, kiszáradnak. Sárgászöld állapotában a legnagyobb léhozama és aromája. Két testvérváltozata létezik: a „Lakekand” csak kissé nagyobb gyümölcsével tér el, a Tavares” gyümölcse kissé karcsúbb és sárgásnarancs színű.

Rangpur Limette (C.limonia)
Előállítás: India
A növekedés erőteljessége és jellegzetességei: mérsékelten erőteljes növekedés, bokros és gyakran gallydús. A gallyak nem annyira hasonlatosak a fűzfáéhoz, minta mandarinnál. A levele a mandarinénál kissé nagyobb és szélesebb. A levélnyél csak nagyon keskenyen szárnyalt.
Gyümölcs: kicsi, max. 5 cm átmérőjű. Formájában kissé változó, többnyire kerek. Narancsszínű, vékony héj, 2 – 8 mag, poliembrionális. Aromás és igen savanyú, lédús. A hűvösebb élőhelyekre alkalmas Limette-t helyettesítő növény.
Különlegességek: A fajta a hideggel szemben nagymértékben érzéketlen. Többféle változata van, pl:. az Otaheite vagy „Pinocchio Orange”, a Rangpur egy nem savanyú formája és a Kusiae Rangpur, amely sárga héjú gyümölcsével tér el a normál Rangpurtól. A Rangpur Limette-ből készített lekvárok jobbak, mint a keserűnarancsból származóak.

Az összes fajta elviseli a rövid ideig tartó -3 C fokos fagyot.

Különösen fagytűrő fajták a fűtetlen télikertek számára, amelyekben egyszer-egyszer -10 C fokos éjszakai hőmérséklet is előfordulhat:

Édes fajták:
Curafora Segentrange; mandarinpótlóként a Hybrid 119 Segentrange; narancspótlóként a Thomasville Citrangequat tojásméretű és –formájú gyümölcsével.

Sanford Curafora Segentrange / x CitroncirusF2 {(C.sinensis x Poncirus trifoliata) x C.reticulata?}/
Előállítás: Dr. Edwin Frey, Svájc, szelekció a nyitott levirágzásból származó 200 Sanford-csemetéből, amelyeket 1957-ben a floridai State Plant Board-ból kaptak.
A növekedés erőteljessége és jellegzetességei: a fajta egy tömött, felfelé növő bokrot képez, ami nagyon gazdagon virágzik. Sötét lombozat, örökzöld. A levél a Mandarinéhoz hasonlóan karcsú, nagyon vékony és a levélnyél nem szárnyalt. Egylevelű (monofoliat), néha előfordul kétlevelűség (bifoliat).
Gyümölcs: Clementin-méretű és Navelorange-formájú, néha kifejezett köldökkel, egyébként kerek, narancsszínű, Mandarinhoz hasonlóan vékony, könnyen hámozható héj. Az íze a Clementinével azonos, mérsékelten lédús, nem érezni benne a Poncirus ízhatását. Többnyire magnélküli.
Különlegességek: A jó virágképződést (nagy magkezdemény) segíti az évenkénti bokorritkítás, mert különben a túlzott virágképzés redukálódott magkezdeményhez vezet és nem lesz gyümölcs. Különösen dekoratív fajta. A gyümölcse nagyon hasonlít az igazi Narancsra

Hybrid USA 119 Segentrange
Előállítás: 1980-ban szelektálták az USDA-ban, Floridában egy 1973-ban végrehajtott keresztezésből { (Duncan Grapefruit x Dreiblättrige Orange) x Succory Orange }
A növekedés erőteljessége és jellegzetességei: erőteljes növekedés; dús lomb; egy-, két- és háromlevelűség váltakozva; lekerekített levél; durva, fűrészes szélek; enyhe levélnyél-szárnyaltság.
Gyümölcs: olyan, mint egy középnagy Narancs. Édes, lédús, csaknem azonos egy normál Naranccsal. Átmérője 7 cm. Súlya kb. 165 gr. Narancsszínű, 3 mm vastag héj. 5 – 6 db mag, 95 – 100 %-ban nucelláris.
Különlegességek: igen fagytűrő lomb, a gyümölcs könnyen felreped, ha szárazságból nagymértékű változás történik a magas páratartalom felé. A gyümölcs minősége szempontjából a legjobb fagytűrő fajta. Beérési idő kb. november.

Savanyú fajták:
Glen Citrangedin (érett állapotában héjastul fogyasztható); Sinton Citrangequat; Morton Citrange, egy nagyon nagyméretű gyümölccsel rendelkező fajta, amelynek gyümölcsét narancslé készítéshez is felhasználhatják.

Glen Citrangedin { x Fortucitroncirus sp. (Citrofortunella mitis x /C.sinensis x Poncirus trifoliata/ ) }
Előállítás: az Oval Kumquat és a Willits Citrange 1931-ben történt keresztezéséből. W.Swingle írta le és nevezte el.
A növekedés erőteljessége és jellegzetességei: mérsékelten erőteljes növekedésű, csaknem tövismentes, erősen felfelé törekvő növény. Gazdagon terem. Egylevelű (fiatalon háromlevelű). Levele vékony, ovális, csak nagyon enyhén és rendszertelenül szárnyalt levélnyéllel.
Gyümölcs: kicsi, mint a Calamondiné. Mandarinformájú, savanyú, lédús. Mély narancsszínű, 2 – 3 mm vastag héj. Csaknem magnélküli, poliembrionális.
Különlegességek: Mivel gazdagon virágzik és sok gyümölcse van, nagyon dekoratív bokor, amelyről „nassolhatunk”.

Sinton Citrangequat { x Fortucitroncirus sp (Fortunella margarita x (C.sinensis x Poncirus trifoliata/ ) }
Előállítás: W.Swingle 1909-ben keresztezte az Oval Kumquatot a Rusk Citrange-zsal. 1923-ban lett elnevezve és leírva.
A növekedés erőteljessége és jellegzetességei: mérsékelten erőteljes, csaknem tövismentes, bokros növekedés. Nagyon gazdagon termő. Egylevelű. Ovális, vékony levelek, csak egész enyhén szárnyalt levélnyéllel.
Gyümölcs: kicsi, törpetyúk-tojás méretű, ovális, gyakran nyaki résszel rendelkező, savanyú, lédús gyümölcs. Mély narancsszínű, 2- 3 mm vastag héj. Csaknem magmentes, poliembrionális.
Különlegességek: A gyümölcse citrompótlóként nagyon jól felhesználható.

A citrusok gondozása

Mivel a citrusokat már kb. 4000 éve termesztik (monokultúrában is), néhány kártevő és betegség alkalmazkodott ezekhez a növényekhez. Ezekre nagyon figyelni kell, és gyorsan meg kell tőlük szabadítani a növényt. A citrusok bizonyos mértékű ápolást igényelnek termesztésük során.

Gyakori és ellenálló kártevők:
Coccos hesperidum, Citrus-pajzstetű
Eltávolítás: paraffinolajos permetezéssel vagy Microterys flavus fürkészdarázzsal

Planococcus citri, Citrus-gubacstetű
Eltávolítás: káliszappanos permetezéssel vagy Leptomastidea abnormis fürkészdarázzsal

Vörös citrus-szövőatka
Eltávolítás: káliszappanos vagy paraffinolajos permetezéssel illetve Amblyseius californicus ragadozó atkákkal

Túl nedves téli tartás mellett fellépő betegségek:
Phytophtora – gombásodás – a virágok és a fiatal hajtások bepenészesednek
Ebben az esetben segít megtámadott növényrészek levágása és a jobb szellőztetés.

Téli ápolás:
A növényeket átteleltetni legkíméletesebben és legjobban világos, hűvös helyen viszonylag száraz gyökérlabdával kell. Ebben az időszakban nem trágyázunk.

Átültetés / föld:
Általános szabályok szerint a jól növekedő növényeket egy kb. 5 – 10 cm-rel nagyobb átmérőjű edénybe ültetjük át, ha az előző edényt már jól kitöltötték a gyökerek, azaz már egy erőteljes gyökérlabda képződött. Ez általában 1 – 2 év után következik be. Az ültetés az évszakoktól függetlenül történik. Az idősebb, nagyobb növényeket csak 3 – 5 évenként ültetjük át. Átültetésnél vigyázzunk, hogy a gyökerek ne károsodjanak, csak azon idősebb növények nagyon nagy gyökérlabdáit kicsinyítsük le, amelyek már elérték a végleges edényméretüket.
A jó ültetőföld nem lehet iszapolódásra hajlamos (vízpangás veszélye), nem lehet túl könnyű (szélérzékenység), és közepes víztároló képességű legyen, hogy a növények egy három napig tartó napsütés alatt ne száradjanak azonnal. A pH-érték 5 – 6 legyen. Tápozásnál ajánlatos a következő keverékarány: N – P – K : 3 – 1 – 2 illetve 12 – 4 – 8, nyomelemekkel.

Ui: a citrusföld áll például:

agyagból
2x rostált folyami sóderből
savanyú tőzegből
humuszból

mára ennyi
Üdv: Bferi
ló vagy marhatrágyából
kerti földből

én a fenti talajt használom

de van másfajta recept is , persze az arányokra is ügyelni kell!!