Hát ez érdekes, hogy ennyire különbözően csináljuk.
Nálunk otthon anno apám nem vetközött előttem kb 14 éves koromig (akkor is csak egy nyaralás alatti közös szoba vitte rá, utána meg már úgyis mindegy alapon úgy maradt, de ezt mindig nagyon diszkréten tette), és kb 12 éves koromtól ő se jött be a fürdőszobába, ha ott voltam, de nem emlékszem, hogy ez nagyon ki lett volna élezve, ha pl a szobámba öltöztem, biztos nem csuktam ezért be az ajtót. Most is levetköznék előtte, ha úgy adódna.
Mi másképp csináljuk, a lányom szokott fürdeni az apjával, engem is lát, ha bejön, amikor öltözök, három évesen tökéletesen tisztában van a különbségekkel, tudja, hogy neki is nő majd cicije stb (ez a fütyi-téma egyébként leginkább akkor tűnt fel neki, amikor egy kisfiút tisztába tettem előtte, akkor megbeszéltük, azóta párszor rákérdezett, de különösebben nem téma). Mi sem mászkálunk csak úgy meztelenül, de nem is bújunk el, remélem teljesen normális viszonya lesz ezekhez a dolgokhoz.
A pucérságot és az intim tevékenységeket én is külön választanám, a WC-téma nálunk magánügy, persze előfordul, hogy bejön, ilyenkor megkérjük, hogy menjen ki, persze nem durván, csak úgy normálisan. Eleinte nem értette miért, meg is sértődött kicsit, de lassan kezdi elfogadni. Szerintem nem kell misztifikálni a dolgot, de meg kell tanítani neki, hogy a mi kúltúránkban ezek a dolgok nem tartoznak a nyilvánosságra. Egyébként a saját példámból úgy gondolom, hogy nem igazán az számít, hogy pl szégyenlős a szülő, vagy csak ilyen elvei vannak, és nem vetkőzik le a gyerek előtt, hanem az, amit valójában a meztelenségről gondol: ha egyébként egészségesen áll hozzá, akkor nem lesz a gyereknek ezzel problémája, még ha nem is látta soha meztelenül a szüleit. Viszont hiába vetkőzik valaki úgy , hogy közben kényelmetlennek érzi a helyzetet, biztos nem tesz jót vele a gyerekének. Szóval szerintem mindenki addig menjen el ebben, ameddig jó érzéssel tud (ezt nyilván egészséges lelkű emberekre alapozom, a perverzek inkábbn ne menjenek el eddig a pontig..:-)