„Jelzői és predikatív állítmányi pozícióban főnév is állhat.”
Igen. Azok akár tekinthetők aktuális mellékneveknek is. Az mindenesetre, ha egy szó tipikusan jelzői és predikatív állitmányi pozícióban jelenik meg rendszeresen, épp a melléknévre jellemző.

„Erre mutat az is, ha az idegen nyelvi megfelelőiket nézed.”
Ez tökéletesen indifferens a magyar szó szófajiságára nézve. A fordítás nem szófajtartó leképezés.

„Szerintem a tökrészeg mondatszóból lexikalizólódik éppen.”
Bocs, de a tökrészegnek mi köze a mondatszókhoz? És ha igen, melyik csoportjukba sorolnád?

„Ebben az esetben jogos az a megállapítás, hogy a mennyiséget jelentő melléknevek nem fokozhatók.”
De nem csak a mennyiséget jelentő melléknevekre, hanem általában a nem fokális melléknevekre igaz lesz ez az állítás.

„És kicsit kétségessé vált számomra, hogy a melléknév tisztán szintaktikai kategória.”
Pontatlanul fogalmaztam. A melléknév természetesen nem szintaktikai kategória, hanem szófajtani. A szófajtani rendszerezés alapját ízlés szerint kizárólagosan vagy elsősorban a szintaktikai tulajdonságokra szokás alapozni (a Magyar grammatika sorrendben a következőket tekinti a szófaji rendszerezés alapjánal: szintaxis, morfológia, szemantika, pragmatika; a Strukturális magyar nyelvtan III. Morfológia egyetlen szempontként a szintaxist jelöli meg).