Kedves Ádám!

Be kell vallanom, hogy definíciós hiányosságaim lehetnek. Nem tudom, hogy tudományos igényességű definíció szerint mi nyelvi kérdés. Nekem az is nyelvi kérdés, ha valaki egy szó valós jelentését nem ismerve, azt rossz (eltérő?) tárgy, fogalom megnevezésére használja. Ha ez valójában nem nyelvi kérdés, én nem ragaszkodom a saját kategóriámhoz. Az azonban továbbra is áll -ahogyan te is mondod -, hogy a használat téves. A topic alapfelvetése pedig - amennyire meg tudtam ítélni - éppen ez volt. Én tehát igazat adnék annak, aki a legideálisabb szóalak használata(!) ellen szót emel.
Megint csak bajban lennék a nyelvi közösség fogalmának körvonalai megrajzolásakor. Szokás pl. szakmai nyelvről beszélni. Az orvosi nyelvben helye van pl. latin szavaknak, vagy latinos írásmódnak még akkor is, ha a teljes szöveg nyelve amúgy magyar. Más közösségekben ez a nyelvi(?) sajátosság nem frdul elő, emiatt az orvostársadalom az én szememben nyelvi közösséget is alkot. Ilyen módon még sok egyéb kisebb közösséget lehetne triviálisan alkotni. Mondjuk olyat, amelyen belül vagy kívül az optimális szó jelentése eltérő.
Nem akarom ezt nagyon hosszan rágni, nem is vagyok benne bizonyos, hogy jó irányba megyek. Mindazonáltal még nem tudtam maradéktalanul elfogadni az általad elmondottakat.

A "szabályról". Nem hivatkozom semmilyen szabályra. Mondandóm arra a felvetésedre volt válasz, amiben aztfejtetted ki, hogy mivel fokozott melléknév állhat a szövegben a viszonylagosság és nem a mérték fokozódásának kifejezésére, ezért minden melléknév fokozható. Erre az én válaszom az volt -talán sután fogalmazva -, hogy attól, hogy a fokozott melléknévnek lehet más szerepe a szövegben, mint az, hogy valamilyen mértéket, tulajdonságot fokozzon, az még nem implikálja azt, hogy minden melléknév fokozható. Az a viszonyosság ugyanis, amire te hivatkozol, maga is a mérték fokozódásán alapszik. Rumci pedig szerintem meggyőzően mutatta meg a példákat, amiket kértél. Köszönöm neki!
Másfelől. Attól, hogy alakilag egy rag hozzáilleszthető valamely szóhoz, attól még nem biztosított, hogy a képződmény értelmes vagy jelentését tekintve helyes lesz. Viccből persze lehet mondani, hogy a mínusz második szint az pincébb, mint a mínusz első. :) (vö: "Sőt, főnévhez is.")

Az alábbi következtetést nem értem:
"Például, ha az abszolútum korlátozó szerepét elfogadjuk, akkor az optimális, ideális szavak esetében a többes szám használatát is meg kellene tiltani."
Miért? A legjobbnak nincsen legjobbak többes alakja? Ugyanakkor a *legjobbabb nemigen nevezhető jólképzettnek, nemde?

Sec.