„Nincsenek eleve fokozható és eleve nem fokozható melléknevek.”
Már hogyne lennének! (L. MGr. 143–4.) Igaz, hogy nem morfológiai, hanem szemantikai akadálya van, de kíváncsi vagyok ezek középfokaira: vadonatúj, ultrarövid, tökrészeg, hajadon, szomszéd, anyanyelvi, (magyar) szakos, sziámi (macska), tizenéves, nyolc, ezerkétszáz, háromnegyed, tányérnyi, diónyi.