"miniszterelnöki kocsik voltak ezek elsősorban ugye" Részben. Ne felejtsük, hogy a kommunista rezsimekben a miniszterelnököknek a szerepe enyhén szólva korlátozott volt. De most nem ezen akarok szőrözni.
A lényeg, hogy részben a Tatra, a Csajka, a Zim, a Zisz, és a Zil, valamint a Mercedes egyes típusai jelentette egy-két más (paradox módon nem egyszer amerikai) modell mellett a csúcsot az ún. "közületi" célokra használt kocsik között a 1948 és 1989 közötti időszakban. Ezeket használták reprezentációra, magas rangú pártfunkcik, közjogi méltóságok, magas rangú diplomaták, miniszterek, és egyéb vip-személyek fuvarozására. Alacsonyabb rangú hivatalnokok, vállalati középvezetők, jellemzően Volgával, Pobedával, Warszavával jártak, igaz Tatra 603-at is használtak pl tsz-autónak. Ezeket a típusokat széles körben alkalmazták.
Nem voltak túl merevek ezek a határok: Kádár János is utazott pl Warszavával (láttam fotón), ami azért elég messze van egy Ziltől, és civilben a hazai notabilitásaink is többnyire Zsigulival, Wartburggal, és egyéb "kommersz" típussal jártak.
Vagy pl a Veteránban bemutatott, és általam élőben is látott 603-as a békéscsabai vízműveknél futott, és egy egykori sofőr ismerősöm a hetvenes években szintén ezt a típust hajtotta egy vidéki mezőgazdasági kutatóközpontban hét éven át.
Szóval a "repi kocsi" nem kizárolagosan az országosan is jelentős nagykutyák transzportja volt.
A T87 mondjuk a kommunizmus térhódítása előtt is futott, de nálunk mindíg is nagyon ritka volt, és konkrétan nem tudom, hogy hol futottak ilyen típusok. Tatraplan, T603, T613 volt inkább, de ezek is igen kis számban pl a Volgákhoz képest.
poén