Mivel nem ír Kikezdki, és a vitát -nem bírom ki- olvasom, így bemásolom, amit neki írtam minden változtatás nélkül:

"KEdves Kikezdki!
Teljesen barátságos szándékkal írok Neked! Mert átérzem a dühöd, a tehetetlenséged.
Kicsit magamra ismertem a szavaidba, de az én helyzetem sokban más volt. 5hónapig fejtem, míg végleg elapadt a tejem. Koraszülött gyerekeim 27.terhességi hétre, kis súllyal jöttek a világra. Én nem egyszer láttam a fejükben infúziót, hanem Virág kislányomnak 2és fél hónapig kellett, Regina lányom 16napot élt, ma 1éve, h elveszítettük:(((.
Nekem csak a 3.napon "lövelt" be a tej, ami annyit jelent, h első fejésre 1ml volt, másnapra már megvolt a fejésenkénti 3ml, majd az 5, majd a 10. Rengeteget küzködtem, császáros voltam, isszonnyatos fájdalmaim voltak, de közölték velem, az anyatej ilyen helyzetben ÉLETMENTŐ. Ami igaz, mivel nekik teljességgel hiányzott az immunrendszerük, viszont az anyatejjel védettséget kaptak, így Virág lányom mindösszesen 1szer kapott el fertőzést a PICen, ami jónak mondható, persze nem lehet biztosan tudni, h az anyatejtől, de akkor az orvosok nekem ezt mondták.
2hónapig volt lélegeztetőgépen, sokszor mellette fejtem. Úgy felszaporodott a tejem, h volt, mikor napi 700ml lejött. De ez kb szülés után 1hónappal volt. EZ is bizonyítja, h fejéssel nem lehet annyi tejet produkálni, mint szoptatással. A PICen a szakorvosok belémszugerálták, a tej fontosságát, és akkor ez komoly lelki terhet jelentett, de részint ennek köszönhetem, h volt tejem. A kislányom temetése előtt és után is fejtem egyet, ami asszem mutatja, h mennyire voltam elszánt.
DE!!! 3és fél hónap múlva hozhattuk haza, az akkor 2470grammos babánkat. Mikor elkezdhettem szoptatni, illetve üvegből táplálni, már nem mozdultam mellőle. Volt anyaszállás, és éjjel 2-3órára mentem csak fel aludni. Közben szoptattam, etettem, fejtem. A szopás nehezen ment, az üvegből evés is, másfél órán keresztül evett a lányom, 3óránként, mellből max 20mlt, de ha mérhető mennyiség volt, én már örültem:). De limitnek kellett ahhoz megfelelni, h hazajöhessünk, így tömtem. KEveset evett, stresszeltem. A tej pedig fogyott, egyrészt a fáradtságtól, másrészt a hazajövetel izgalmától, idegességétől, harmadrészt pedig az el-elmaradó fejésektől. (10ml szopás után annyi termelődik vissza, ergo fogyott a tej, de ezt akkor nem vettem észre:(
VÉgre hazajöttünk. A tej rohamosan fogyott. Már azért nem tudott szopni, mert ahhoz nagyon kellett volna szívni, Ő pedig a laza izomtónusa miatt azt nem tudott. A cumiból is még mindig 1óra hosszát vett igénybe 1-1evés.
És akkor jöttek a fogadatlan prókátorok, a szoptatáshoz a 8éves kisgyerknek is van hozzáfűznivalója, az idegeimre mentek. Közben lassan gyarapodott a kislányom, volt egy légzésleállása itthon, én élesztettem újra, ez sem volt jó 6ással. Szóval kellett pótlás. AZ anyatejhez ragaszkodtam, azt kaptunk. ROsszul viseltem a kudarcot, haragudtam a világra, mindenkire. HÍvtam az LLLt, ahol készségesen segítettek, de akkor már annyira fáradt és elkeseredett voltam, h nem voltam elég tevékeny ahhoz, h visszahozzam a tejem. EKkor tartottam olyan napi 30mlnél:(((. KAptam kölcsön szoptanítót, nem jött be:(. ELkezdtem fejni ezerrel, csináltam 3napig, már nem szaporodott:(((. MÍg végül nagy fájdalommal feladtam.
És akkor gondoltam ilyeneket, mint most Te: "aki nem szoptat, kb gyerkgyilkosnak számít", "az vesse rám az első követ, aki végigcsinálja, amit én", MEnjen az LLL a büdös francba, nem tudott segíteni"...stb...
Aztán láttam, h aki szintén elveszítette a másik babáját, és hasonló múlttal rendelkezik, fegyelmezetten fej még mindig, 1éve.. meg láttam azt, akinek apasztották gyógyszerrel a tejét, mert úgyis meghal a gyereke, majd mondták, h vegetálni fog a gyereke, majd mondták, h vak lesz, 6és fél hónap után vitte haza a kitartó édesanyja, aki a napokban hagyta abba a fejést. TÖbb mint 1év telt el. Fegyelmezett volt, és tette a dolgát. BEláttam, megtettem ami tőlem telt, nem bánom már, h így alakult, alakulhatott volna jobban is. GYártottam sokáig ideológiákat a "kudarcom" okán, de már nem teszem. NEm a szoptatás az anyaság mércéje, jó édesanya vagyok, ennyi tellett tőlem.
NE érezz haragot, legközelebb hamarabb kérj segítséget, vagy ne szoptass, való igaz, tápszeren is felnő egy gyerek, sőt 8hós koráig fel lehet íratni az anyatejet is, azaz más anyuka tejét is kaphatja... VAnnak lehetőségek, de a mi "kudarcunkért" nem szabad felelősségre vonni azokat, akit a segítséget nyújtják, és hirdetik azt az egyértelmű tényt, h a legjobb az anyatej.
A topicon ha visszaolvastál olvashattad PAssioGyümi hszeit. Ő 1éve fej az ikerfiainak, mert nem tanultak meg szopni. SOkat tud segíteni bárkinek. Ő azért sikeres, mert akkoriban rengeteget foglalkozott a témával, és éjjel is kel fejni a mai napig. Hihetetlen kitartással műveli, miközben szépen visszafogyott, mert neki is fontos ezen kívül sokminden más is.
Idike pedig Gyümi és az én barátom is. NEm a saját 11hós szoptatásán felbuzdulva mondja azt, amit mond, hanem mások sikerén, és kudarcán. Próbáld úgy olvasni, h nem a harag, és a csalódottság vesz erőt rajtad!
MEgtetted, ami Tőled telt. Ügyes voltál! Zárd le ezt a fejezetet, tedd magad túl rajta, és a saját "kudarcod" ne oda vezessen, h egy terhes kismamának, vagy kezdő szoptató édesanyának elmondod, hanem segíts neki, ha tudsz. Ha neki fontos. Idike nem az ellen ágál, h szoptatss minden áron. AZ ellen, ha vki ideológiát farag a saját sikertelenségére, és főleg nem rád gondol Ő sem, hanem vannak a topicon sokan, akik valóban tájékozatlanságból nem szoptattak és jön a "nem volt tejem duma" ami az esetek döntő többségében úgy nem igaz. Csak nem volt információ, segítség, kiztartás, akarat. Ez nem baj! Csak ne támadják azt, aki viszont a szoptatás mellett van!

Remélem átment, amit akartam, és hangsúlyozom bántani isten őrizz, nem akartalak! Még1 fontos dolog: én már minden hallott, olvasott dolgot fenntartásokkal kezelek. Védőnő, gyerekorvos nekem már annyi hülyeséget mondott, és mindenki más, h ha hallok vmit, azonnal utánaolvasok, és magam döntök. Ez igaz a neten olvasottakkal is. Minden TŐLEM TELHETŐT megadok a babámnak, ami nem MINDEN. Érted? És most vagyok 13.hetes kismama, tudom, h szoptatni fogom a babám, nem lesz semmi gond:). Illetve ezzel a magabiztossággal, ha lesz is, annyi infóm van, h mindenkinek csönd, nem érdekel, mit mondanak, teszem a dolgom. Másodjára Neked is sikerülni fog. NE rágódj tovább, lépj túl!

Üdvözlettel: Angiszeged "