Szabó Lőrinc: Versek
V.
Sok sanda bűnöm a halálba láncol,
sok hiú bölcsesség, sok balga ok,

kunyhóm fölött az ősz fényálma táncol
barátaim a fák s a farkasok,

az útak, melyek innen szertefolynak,
erdőmön túl az égre fölhajolnak

és minden álom, óra cserje, kő
előttem boldog szimbólumba nő,

melynek fényébe szőve éjszakám
istent szivembe lopja a magány.