Na, azért ne essünk túlzásba. Kicsit olyan ez, mintha az úttörőtáborból írnék levelet a szüleimnek, akik mindenféle kérdésekkel bombáznak engem, úgy mint: adnak -e eleget uzsonnára, nem fázik -e a fülem esténként a nyári kalapban stb. :)
Opeth koncerten egyébként nem voltam, mert semmi kedvem sem volt hozzá.

A Doktor Faustus-szal meg nem tom mi lesz, valószínűleg azért olvassuk mert 1)zeneszerzőről/zenéről szól, 2)Adornoval együtt írta, 3)a körtartónk nagy kedvence Th Mann. Hagyományos zenei nyelvnek meg azt neveztem, amiben szonátát lehetett írni (a szonátaformáról folyvást szó esik) és ami nem atonális. Felteszem, akkor tonális. De én olyan szinten nem értek hozzá, hogy nem kísérleteznék itt tovább a kifejezésekkel. Az a lényeg, hogy Mozartnál kezdtük, onnan haladunk előre időrendben, csak néhány szerzőt érintve, és az egésznek az a célja, hogy azok, akik évek óta franfurtiakkal foglalkoznak (mint én nem) ebbe az oldalába is belepillanthassanak kicsit.
És mindez emlékeztet az irodalom- és énekórákra. Azaz utóbbira csak emlékeztetne, ha lett volna ilyen jó, valaha is.
Kedvenc szerzőim meg nincsenek. Határozottan visszautasítom. Nem kívánok ilyen skatulyákat alkotni az agyamban. És, még mielőtt megkérdeznéd, olyanok sincsenek, akiket szívesen hallgatnék. Nem hallgatok senkit. Nem szeretek senkit. És semmit, kottát se, könyvet se.
:)