Köszönöm, amit elmondtál, igazán nem veszem kioktatásnak, nagyon is örülök, hogy megosztod velem fejlesztői tapasztalataidat. A relék lelkivilágáról közelebbit nemigen tudtam-tudok, csak józan ésszel próbáltam gondolkozni - nehezen hiszem, bár Tőled el kell, hogy fogadjam, hogy egy kontaktus nagyobb galibát okozna az átvitelben, mint pl. egy FET-es szintszabályozó vagy kapcsolóelem (amúgy is van éppen elég kontaktus, a csatlakozóknál, a bemenetválasztónál, vagy a yaxley-s hangerőszabályozónál, hogy a hagyományos potikról ne is beszéljünk). A megépített mintadarabbal sem volt ilyen jellegű problémám, de persze minden bizonnyal Neked van igazad és érdemes ezekre a dolgokra jobban odafigyelni.

1. Mivel "telefonos" családban nőttem fel (mindkét szülő részéről), az otthon kallódó "mintadarabok" eleve adták, hogy azokkal próbálkozzam. Amúgy tényleg nem erre valók, a többi elektronika méretéhez képest bazinagyok, 24V kell nekik, ami külön nyűg, és jelen alkalmazáshoz viszonyítva rettenet lomhák. Írtam, hogy végleges megoldásnak panelba forrasztható, amúgy reed-eket tartalmazó tokokban gondolkozom, szvsz ezek lényegesen jobbak erre a célra.

2. Félreérthettél valamit, mert nálam szó sincs energiazabálásról. A mintadarabban mindössze 5 db, egyenként 2 morzés relé végzi az 5 bites szabályozást (kicsit "egyéni tervezésű" csillapítótag-lánccal, amiben egy-egy tagot képes vagyok egy morze-érintkezővel ki/be kapcsolni, így a lánc bináris felépítésű). Az alkalmazott relék 1.8kohm ellenállású tekercsét valami BC107 kategóriájű filléres tranzisztorral kapcsolom a digitális áramkörből, az 5 relé összesen maximum 2W hőt disszipál, ha mind be van húzva. Panelba forrasztható jelfogók adatlapja szerint azok tartási disszipációja nagyjából 0.1W, ami szerintem nem nevezhető problémásnak.

3. A koppanásos problémába belefutottam, a relék lassúsága miatt. Az jelentkezett, hogy átkapcsoláskor talán gyorsabban húztak meg a relék, mint elengedtek. Ennek hatására előállhattak olyan kombinációk a csillapításban, amik mind az átkapcsolás előttinél, mind az átkapcsolás utáninál nagyobb hangerőt eredményeztek egy pillanatra. Ennek a zavaró hatását szoftverből úgy küszöböltem ki, hogy először elengedtetem azokat a reléket, amiknek el kell engedniük, és minimális időzítés után húzattam meg azokat, amiknek meghúzva kell lenniük. Ez a módszer az átkapcsoláskor legfeljebb minimális idejű hangerőcsökkenést eredményez, amit már egyáltalán nem találtam zavarónak. Persze nem tökéletes, de valszeg a panelos relékkel ennek a problémának is csökkenne a jelentőssége.

Az IC-mastert nem ismertem, köszönöm, regisztráltam magam, bár még nem találtam olyat ott, amit kerestem volna:) Majd ha odajutok, lesz talán mintadarab-rendelés is.

Amúgy az onsemi-nél (www.onsemi.com) nem találtam digitális potikat, lehet, hogy valami elvetemült módon hívják őket. Viszont arra jól emlékeztem, hogy a Dallas gyárt ilyet, csak már lehet, hogy nem Dallas, hanem Maxim-Dallax vagy mi. Sajnos logaritmikus elektronikus potiból többnyire csak kevés lépésszámú van, lineárissal nem akarok bajlódni. Ígéretes példánynak tűnik az összehasonlító táblázatukból a DS1801, DS1802 vagy a DS1666.

A tegnapi éjjel azért csak járt fejlődéssel, mivel egy régi próbapanelt megtisztítottam és egy AT89S8252-es uC-t bekötöttem rá úgy, hogy azt tudom programozni SPI interface-en keresztül. Azaz a majdani prototípus "magja" megvan, tudok bele progit letölteni, ami működik is benne, és van 32 szabad I/O lábam - tiszta dőzs:) Eddig ugyanis a (szintén saját tervezésű-kivitelezésű) fejlesztői kártyámon írogattam az infravevős progikat, és mivel eszközprogramozó cuccom nincs elérhető közelségben, ez tűnt a legegyszerűbbnek.

(Most, hogy ennyi szabad I/O a rendelkezésemre áll, már kezdek vérszemet kapni: tegnap a kezembe akadt egy halott nyomtatóból kiberhelt 16 karakteres LCD-modul, hirtelen eszembe jutott, hogy milyen jó lenne, ha látnám is, hogy mennyi a hangerő, illetve hogy melyik bemenet aktív...:)))

Mégegyszer köszi az információkat és a bíztatást is:)

szilva