az előzetes meredek sztorit ígért: az öregek otthonában rekedt elvis (bruce campbell erre a szerepre született) és egy néger tata (ossie davis), aki JFK-nek hiszi magát megküzd bubba ho-teppel, a lélekszívó múmiával. no, ez jó kis őrület lesz, gondoltam, ám a film képes volt teljes egészében kihagyni a ziccert: már az első tizenötperc dögunalomba fullad. elvis csak fekszik és fekszik, a múlton mereng, vagy minden erejét megfeszítve próbál némi merevedést kisajtolni szottyadt hímtagjából. közben bubba és ölebe, a húsz centis szkarabeusz (vicces műanyag) ráérős tempóban terrorizálja a lakókat, elvis pedig fekszik és a múlton mereng, s hogy lökést adjon az amúgy is halálos iramban pörgő cselekménynek, néha tesz egy fáradt kört a járógépével. azt hiszem, néha a rendező horkolását is hallani véltem, de az is lehet, hogy ez a zaj csak egyike volt a film bámulatosan olcsó effektusainak. befejezés gyanánt megprószálnak némi tom és jerry hangnemet kölcsönözni a filmnek, amely szinte azonnal ki is pukkad, s természetesen marad idő némi merengésre is...