Na, három napi izzadós-lázas ágyban szundikálás után lábadozva, egy régi, Tyler-nek tett igéretemnek szándékozom eleget tenni, mégpedig egy lista formájában.
Íme a 10 legmeghatóbb, és legkönnyfakasztóbb filmjelenet Szása szerint:

1. Lord of the rings: The Two Towers – Gandalf és a Rohírok megérkeznek Kürtvárhoz "...For the King!..."
A felmentő sereg leszáguldása a hegyről - annak ellenére, hogy valószínűleg ez a jelenet nem látott élő szereplőt, csak egérpadot és processzoridőt - mind képileg, mind zenéjében döbbenetesen monumentális és hátborzongatóan katartikus: egyértelműen a trilógia csúcspontja, és a filmtörténelemben valószínűleg megismételhetetlen filmes teljesítmény.

2. Peter Pan: Wendy és Peter csókja – "...this belongs to you, and always will..."
Hát igen. Elfogultság ide, agybomlasztó konzumesztétika oda, ez a jelenet őszinteségével, kedves ártatlanságával és harsányan színes képi világával maga a megtestesült álom; egy pillanat, amikor újra tizenkét évesnek érzi magát az ember... és amit Peter utána művel... hát életemben egyszer én is szeretnék úgy elélvezni egy csóktól... :-)

3. Lord of the rings: The Two Towers – Theoden csatára készül, "...Where is the horse, and the rider, where is the horn, that was blowing..."
Ebbe a négysoros versbe Középfölde minden ártatlanjának szenvedése, megadó beletörődése van besűrítve: a vágóképekben felvillantott menekültek, a harcra készülő kicsik és nagyok arcáról leolvasható reménytelenség, a vasudvardi sereg kérlelhetetlen menetelése – olyan pillanat, mely közelebb hozta számomra a háború torokszorító érzését, mint bármely más film, amit életemben láttam.

4. The return of the Jedi – Luke és Vader tróntermi jelenete – "...And now, young Skywalker, you will die!..."
Gyerekes plüssmacik ide vagy oda, az apa és fia végső párharcában egymásnak feszülő dühödt gonoszság és kétségbeesett szeretet – a trilógia legkatartikusabb élménye, amin már nyolcéves koromban is eleredt a könnyem. A legmegindítóbb lélekmentő egymásratalálás, amit valaha leforgattak: "Hiszen már megmentettél, fiam..."

5. Titanic – Jack és Rose naplementéje a hajóorrban
Tartsák bármilyen giccsesnek is az egész filmet, ez a bizonyos katasztrófa előtti utolsó naplemente utánozhatatlanul nagyszerű és emberi: valahogy olyan az egész, mintha egy szerelmes pár csókjában még utoljára megcsillanna a lenyugvó napban gomolygó történelem, hogy aztán átadja helyét az ocsmányul sötét, csillagtalan 20. századi éjszakának. Történelmi vízválasztó, a nagyratörő ember szégyenteljes bukásának előszeléről mesél.

6. Mononoke Hime – az erdő szellemének megölése – "...I’ll show you, how to kill a God!..."
A hitében megzavarodott, természetből kihátráló ember őrülete ez a film: az emberé, aki már csak pusztulásában képes uralni a világot, mégis szent meggyőződése, hogy helyesen cselekszik. Szívszaggató kataklizmája egy világnak, amit mi már sosem fogunk ismerni – Miyazaki nemcsak egyszerűen legjobbja, de súlyosabb és felemelőbb az összes többi filmjénél együttvéve.

7. La cité des enfants perdus – Morzsa könnycsepje, ami elindítja a "lavinát"
Extrém képi világában utánozhatatlan jelenet: nincs benne semmi világrengető, hacsak az nem, hogy néha a legapróbb könnycsepp is fordítani tud a dolgok alakulásán – és ez nemcsak szívmelengető, de megynyugtató gondolat is egyben.

8. Amadeus – Mozart utolsó órái
Milos Forman elementáris erővel elmesélt történetének tetőpontja: a haldokló zseni géniusza még utolsó élő pillantásában is fülsüketítően sikolt le a vászonról – örök mementóként a világnak, amely soha nem becsülte prófétáit, hogy aztán szégyenkezve boruljon le előttük haláluk után.

9. E.T. the extra-terrestrial – ET halála – "...He will live, but we’re losing ET..."
Egyike a nagy szentimentális mesélő őszinte pillanatainak: köszönhető talán a gyerekeknek, akik még nem "eljátsszák", hanem eszeveszettül átélik a pillanat drámáját; mindenesetre felejthetetlen rész, amikor Elliott a fagyasztókamra üvegén keresztül elbúcsúzik ET-től, miközben a lehellete oda-odafagy az üveghez... ezen hatéves koromban napokig pityeregtem. És ami igazán döbbenetes, hogy ez a rész még ma is működik, elszomorít és elvarázsol: Spielberg tényleg tud valamit.

10. 2009: Lost memories – Min-Jae halála
Ez az a jelenet, amiért Hollywoodban kirúgnák a rendezőt – és ez az a tény, ami miatt Hollywoodban igencsak gyenge a filmfelhozatal. Értő rendező keze alatt egy gyerek halála komoly érzelmi húrokat pengető "fegyvertény", és itt – hacsak egy jelenet erejéig is – igencsak felnőttek a feladathoz. Az a vágás, ahogy a rendőrtisztnek a porban kúszó kisfiú felé kinyújtott keze átvált az ellenségévé vált egykori társa kezeire, amint felé rohanó, mosolygó kislányát akarja átölelni – hát az irgalmatlanul szomorú lecke arról, mi mindenünk van, és mi mindent veszítünk el szinte öntudatlanul az életben.

Hát ennyi. Várom a többiek, konzumesztétikailag jobban összeválogatott listáját :-)