Bár egyre inkább offolódunk, mivel ez egy Dűne topic, vagymi, de...

A távoli Föld dalai például éppen attól volt nagyon komoly (és komor), ami nem volt benne magában történetben, hanem előtte, és utána történt.
A Föld, valamikor a régmúltban, évszázadokkal korábban elpusztult, de a menekülők még most is úton vannak, és még további évszázadokig tart, míg célhoz érnek, ha egyáltalán.
És közben egy-egy rövid időre megállnak olyan, korábbi menekülők által létrehozott kolóniákon, amik az alatt az idő alatt jöttek létre, és virágoztak fel, míg ők úton voltak, a közel fénysebességű utazás miatt "kiszakadva az időből", aztán tovább mennek, és mikorra megérkeznek a céljukhoz, az a kultúra, amibe bepillantást nyerhettek, és amire ők a hibernációban töltött évszázadok miatt csak tegnapként fognak emlékezni, talán már nem is létezik majd, azok az emberek, akiket ők megismertek, régesrég halottak lesznek már.
Az emberiség maradéka nem csak térben, de időben is szétszóródik, és ha egyszer újra találkoznak, talán teljesen idegenek lesznek már egymásnak.

Mindez nincs benne a könyvben, de ha jól olvasod, ennek kell(ene) lejönni belőle, és ez szerintem nagyot tud ütni.