kubricket sokan túlértékelt direktornak tartják; a legtöbbjük azt hagoztatja, hogy filmjei jól megkomponált képei mögött nincs tartalom, s annyiban igazat is adok a vádaknak, hogy a szentimentalizmus sosem szerepelt a direktor kelléktárában - s sokan besétálnak abba a kézenfekvő csapdába, hogy az érzelgőséget azonosítják a mondanivalóval. nekik is tudom ajánlani kubrick e korai filmjét, amelyben nem a fényképezés, s nem is a zene jut domináns szerephez (habár a vágás nélkül felvett hosszú lőárok jelenet mindenképp méltatást érdemel), hanem az emberi értékek, s ezek sárba tiprása.

az első világháborúban vagyunk, pontosabban a francia-német állóháború kellős közepén. a francia vezetőségnek természetesen tele a bakancsa a stagnálással, s addig udvarolnak mireau generálisnak, amíg az átgondolatlan lépésre nem szánja el magát: dax ezredes (kirk douglas) vezetésével a biztos halálba küldi az embereit. a hatalmas emberáldozatot követelő küldetés kudarcba fullad, az erőtlen támadás fejevesztett menekülésbe megy át. mireau bepánikol. hogy mentse hírnevét, elhatározza, hogy könyörtelen példát statuál: az ezredből ki kell választani három embert, akit gyávaság vádjával hadbíróság elé állítanak, s kivégeznek. dax kétségbeesetten próbálja megakadályozni, hogy ezt a nonszensz parancsot végrehajtsák...

sajna, a dicsőség ösvényein a mai napig sem veszített aktualitásából; a háború még most is óriási üzlet, melyből a bürokraták harácsolnak össze hatalmas vagyonokat, s karrieristák aratnak a kétes dicsőség mezején. a becsületről és a hősiességről zengedeznek jelszavakat, miközben a vezetőséget csupán önös érdekeik vezérlik, ugye mr. bush? a moralista dax hiába is próbál szembeszállni e könyörtelen gépezettel, egy-két bástyát talán leüthet, de a korrupció ellen tehetetlen. dühítő, cinikus és kétségbeejtő film a paths of glory, ha nem vigyázol, jobban megmar, mint a dr. strangelove.