big fish: látszik, hogy félig-meddig bérmunkáról van szó, ugyanis tim burton csak hosszas unszolást követően vállalta el a rendezést; a mester most jóval visszafogottabb ecsetvonásokkal dolgozik, mondhatni, lustán szöszmötöl, képei már-már közhelyesek - s a szokott színvonaltól azért jócskán elmaradnak. a film sztorija sem nyűgözött le túlzottan, sok-sok epizódból áll, melyek csak nyögvenyelősen állnak össze egésszé; úgy éreztem, egyfajta münchausen báró + forrest gump hibridet nézek, csak a poénok vacakabbak (az pedig egyszerűen hihetetlen, hogy képesek voltak "kölcsönvenni" egy teljes dialógust a simpsonsból...). azért a metaforikus befejezés engem is megérintett.

the last samurai: ed zwick rajongók örvendezhetnek, a direktor megcsinálta pályafutásának legtekintélyesebb darabját, amely csupán grandiózus méretei miatt lóg ki eddigi filmjei közül, hangvételében, történetvezetésben tökéletesen illeszkedik a glory által elkezdett vonulatba, melynek a legends of the fall a legjellemzőbb darabja. bár az első két órában még reménykedtem abban, hogy az epikus hozzáállást valamelyest sikerül emberi keretek között tartani, de a pofázmányom heveny rángatózását előidéző utolsó 2o perc bizony rendesen elszáll: nagyszabású, lebilincselő történelmi kalandfilmből épül le tom cruise minden ironiát mellőző megkoronázásává. kár érte, de látványvilágát, hatásos csatajeleneteit, s a durvajó színészi alakításokat becsülöm. a film igazi főszereplője amúgy ken watanabe, de még a ringuból ismerős hiroyuki sanada és a méltánytalanul hanyagolt stand up komédiás billy connolly is simán lejátssza a 16o centis szamurájt a színről.