Csak egy kis kivonatos gondolatsor ízelítőül a N.Bld. lemezek kapcsán a meglehetősen szubjektív véleményeimből (először az előbbi hozzászólás végére biggyesztettem volna, de inkább külön témának érezve egy önálló hozzászólásként dobom be) :

- Ezek már inkább az önmagukat ismétlés tárgykörébe sorolhatóak, mind zenei alapjaikat tekintve, mind szövegeik témája terén... :o(
- A basszusgitár dominanciája (Pócs T. imidzsként előretörése ?) pedig ugyan lendületessé, de nekem egysíkúvá tesz sok számot.
- Vincze Lilla hangfekvése egy idő után már majdnem minden mögöttes zenét elfed.
- És ezek között óriási kellemes meglepetést okozott nekem a 4. lemez, ami néhol már szöveges változatú igazi Solaris elemekből is áll.
- Nem tudom, ki hogy áll vele, de ezen lemezek egy keretes történetről szólnak nekem : Az első lemez egy teljesen új, meglepetésszerű slágeres hangzás indíttatása, amit relatíve szívesen hallgattam ; aztán önismételgető biznisz célú lemezek ; és a végén mégis előtört az elfojtott zenei személyiség a tagokból (ki is csapott az akkori keretek közül)...