Az egész lexikonok és benne a skatulyázgatás szvsz úgy f... ahogy van. Az számít, hogy egy zenekar, annak tagjai, frontembere kihez sorolja magát (ha már mindenképp kategorizálni kell). A mély, síri kriptahang, a moll-os akkordok és egyebek csak a stílusjegyek, de ezek nem feltétlen ortodox szabályok. Van még olyan együttes, akiket én a darkwave-hez sorolok, miközben nem olyan öblös hangja van az énekesnek, mint a W. Hussey-nek vagy Eldritch-nek, netán McCoy-nak. Ott a London After Midnight például: tipikus dark, de az énekes nem énekel "szigorú" mély hangfekvésben.

Nem a külsőség számít alapvetően. Hanem a hangulatiság, mondanivaló, dalszövegek, hangzás összeségében. És ha már itt tartunk, nálam a King Crimson is dark (pl. az In The Wake of Poseidon).