Felhívnám a figyeledet arra, hogy a mezőgazdaság jelenleg a GDP négy százalékát adja oly módon, hogy közben a költségvetés majd' tizedét visszapumpálják bele. Vagyis nem az tartja el a honvédséget meg az oktatatást. Az ipari termelésünk pedig minden jobb érzésű kapitalistát gúnykacajra sarkallna, nem kell ezeket a dolgokat túlmisztifikálni. Nyilvánvaló, hogy a gazdagabb országok nagyobb hátszéllel indulnak, de hogy a hasonlatodnál maradjak, azzal mit sem érünk, hogyha velük szemben próbálunk vitorlázni.
Az is nyilvánvaló, hogy a jelenlegi alrendszerek tarthatatlanok, egészségügyünk, oktatásunk, közigazgatásunk összeomlófélben, és ebben kőkeményen benne van az eddigi összes kormány, mert még bottal sem merték ezeket piszkálni. A foglalkoztatottság minden normális országét alulmúlja, több, mint hatmillió munkanélküli, nyugdíjas és gyerek van, őket el kell tartani, nem is beszélve arról az egymillió dolgozóról, akiket szintén az állam, vagyis mi fizetünk. Az átalakítás viszont nagy arányú elbocsájtásokkal járna, bár adócsökkenést hozna, a gazdaság fellélegezhetne és előbb-utóbb felszívná az elbocsájtottakat, de ehhez hosszú évekre, akár évtizedekre lenne szükség.
Ehhez képest lehet arról beszélni, hogy a mezőgazdasági támogatási rendszert hogyan kéne megváltoztatni, hogy piacképesek legyünk, de a probléma ennél azért sokkal összetettebb.