Összességében jó koncert volt. Bár együtt nőttem föl a bandával, talán már itt is említettem: a Salisbury gyerekkorom máig hatóan meghatározó zenei élménye volt, élőben most láttam/hallottam őket először. Jómagam is nagyon hiányoltam a SoL (szerintem a legjobb ALBUM, amit valaha is csináltak!!!) és SO zenéit, különösen azért, mert az immár jó ideje változatlan összetételű mai UH-nek mégiscsak ez a sajátja szerintem. OK, persze, hogy ilyen múlt és sikernóták mellett kellenek a klasszikusok is, de nem szólhatnak kizárólag a régi dicsőségeikről!
Hangzás? Erről asszem attól függő vélemények vannak, leszenek, ki honnan hallgatta... A PeCsában már megszoktam, hogy a koncert elején útrakelek, és megkeresem az akusztikailag aznap legjobb helyet:-) Most is így volt. Sokszor kevés volt Box gitárja (ő sokszor Hensley témáit is átvette...), Kerslake hihetetlenül pontos és kemény volt (pedig az elején aggódtam az állandó törülközés és itatás miatt az egészségéért...), az "új fiúk" méltók a Heephez (az összehasonlításoknak meg számomra semmi értelme), én hiányoltam bizonyos árnyalatokat, a July Morning szerintem vadabb volt a kelleténél (miközben a végén titkon Manfred Mannt vártam...:-D), nemkülönben a Lady In Black...
Mindezzel együtt jól éreztem magam, voltak a múltból megérintő pillanatok bőven...
Az előzenekar mindenképpen említést érdemel. A Nemesis nagyon jó volt, többször láttam már őket élőben korábban, a néhány (tőlük szoktalan) pontatlanság és a meglehetősen vacak hangzás ellenére mindazt hozták, ami rajtuk múlott!