Kicsit elnagyoltan fogalmaztam, de azt egy szóval sem mondtam, hogy a Dűne posztmodern lenne, csak arra utaltam, hogy hasonló témákat dolgoz fel, mint a hatvanas évek posztmodern irányzata; pl.: az eleve elrendeltség kérdése a szabad akarattal és a véletlenszerűséggel szemben (Alia az aleatorikára, vagyis a véletlenszerű szerkesztésre rímel), messiás-megváltásvárás szemben az önmozgó gépezettel, tudatmódosító szerek, az éntudat módosulása és énkereseés új helyzetbe kerülve, stb. Elbeszélő technikájában a Dűne nyilvánvalóan nem posztmodern, de a korszellem, és a kor kérdései éppúgy tükröződnek benne, mint az úgynevezett magasirodalomban. Így érthetőbb, elfogadhatóbb?